Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

VIII. Ezerkilencszázharmincegy

létrehozza a maga ellenszervezetét, s így a közös munka megosztása helyett szabadverseny alakul ki. Továbbá a szervezetek inkább a „deklasszált” középosztályt célozzák meg, szervezetlenül hagyva a falusiak és munkások tömegeit. A szervezeti munkának nem a szükséglet az elsődleges kritériuma, s így a kereslet és kínálat aránytalanságának az az oka, hogy az egyesületek nem azt nyújtják, ami a jelenben probléma az egyéni és nemzeti céljait világáramlatokba bekapcsolni akaró erdélyi ember életében.

Éppen ezért az átépítést mélyről kell kezdeni: az ifjúság körében és falun. A cél az, hogy a „Tart pour Tart” irodalom és tudományok helyett szervezett kultúrprogram, gazdálkodó és politizáló egyházi szervezetek helyett a modern emberi élet szintéziséért dolgozó közösségek, az összeláncolás erkölcsi alapján álló jótékony egyletek helyébe átfogó szociális és politikai intézmények kerüljenek - s mindez az erdélyi magyarság minden igényét kielégítse.

Az impériumváltással járó nagy társadalmi megrázkódtatás egyik ritka előnye, hogy az ifjúsági szervezkedés terén „tabula rasá”t hagyott maga után. Lehetőség nyílt tehát egy hivatalos beleszólásoktól mentes és csak a közrendi törvényektől függő önálló ifjúsági szféra kialakulására. A főiskolás szervezkedés első „etappja” a felekezeti egyesületek kialakulása volt, mint ami egybeesett a magyarság háború utáni, egyházakba való visszavonulásával. 1921-ben a református Ifjúsági Keresztyén Egyesület, 1927-ben a Római Katolikus Népszövetség Egyetemi és Főiskolás Szakosztálya, 1929-ben a DFEIKESz alakult meg. Az ifjúsági élet magasba törésének nagy lendületet adott a Székelyek Kolozsvári Társaságának ifjúsági bizottsága, később Főiskolás Tagozata, amely 1929-ben jött létre ugyancsak Kolozsváron az első felekezetfeletti, összmagyar főiskolásságot felölelő diáktestületként.

A főiskolás szervezetek együttműködésének alapelve az, hogy a diákság szellemi (ideológiai) és anyagi (érdekvédelmi) ügyeit külön, egyenrangú, önálló szervek intézzék. A legtöbb szervezkedést az anyagi és a szellemi ügyek összekeverése, a segítségen keresztül gyakorolt világnézeti nyomás teszi korrupttá. Az ideológia, az egyén testi és lelki adottságaitól függő világszemlélet tömegekben való szabad kialakulása csak autonóm, tudományos eszközökkel dolgozó egyesületekben képzelhető el. Az érdekvédelem ezzel szemben egy ember társadalmi helyzetéből, s a vele egy kategóriába tartozókkal való érdekazonosságból fakadó öntudat. Az ideológia belülről kifelé törekvő, egyéni vagy közösségi, de csak akkor értékes, ha kiala146