Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
VIII. Ezerkilencszázharmincegy
mentés fontosságának tudatában többet és tisztultabb erkölcsök szerint dolgozzék. Működése keretéül az egyházat választja, de ehhez az egyház hamis, kapitalista sallangjainak le kell hullaniuk, mert csak így lehet lelki nevelői tekintély s a kutató lélek, az igazi világmissziójú unitarizmus képviselője. Ebből bontakozik ki az egyház majdani feladata is: az embereket érdekazonosításra nevelni, gazdasági és kulturális téren egyaránt. „Ekkor valósulhat meg a három, heterogénnek tartott erő: vallás, fajiság és szocializmus egy új, boldogabb társadalmat munkáló erővé való összetétele - mert a tisztult fajiság kultűrközösséget, a szocializmus pedig mindenki anyagi érdekeinek a felkarolását jelenti.” Nem csoda tehát, ha a konferencia legsikeresebb előadásának a Vallás, fajiság és szocializmus címűt tartotta. Az ezt követő élénk vita lényege, hogy a vallás lelki nevelői erejénél fogva egy szociálisabb jövő előharcosa lehet úgy, hogy olyan társadalom kialakításán fáradozik, amelyben a dolgozó elemek érvényesülnek, s ahol az összekötő kapocs a faji kultúrközösség. Amint az a fenti írásból is kitűnik, az Erdélyi Fiatalok részéről erős törekvés indult az unitárius ifjúsági szervezetnek égisze alá való bevonására, az erdélyi magyar ifjúsági mozgalmak egységesítése céljával. Ezzel az elképzeléssel a konferencia határozata elvileg egyet is értett. Emellett elhatározták a vetített előadások folytatását, a Kévekötés további kiadását, a bukaresti unitáriusok közösségének megszervezését, a cselédlányok és „tanoncok” közösségibb felkarolását. Hogy az unitárius ifjúsági mozgalom munkája valóban menynyire összefüggött Erdély más közösségi törekvéseivel, s hogy az unitárius ifjúsági vezetők országos szinten e munka kivitelezésében milyen oroszlánrészt vállaltak, azt jól mutatja az erdélyi magyar szervezeti élet ama kitűnő elemzése, amely Mikó Imre tollából született meg, szintén az Erdélyi Fiatalok lapjain.16 Véleménye szerint „az erdélyi magyarság sorsa társadalmi megszervezettségén fordul életre vagy halálra.” A társadalmi, jótékonysági és kulturális egyesületek munkája azonban összetett jellegű: nagy létszámuk miatt agyonnyomással fenyegetik a tevékenységüket támogató szűk polgári réteget. A magyarság nagy tömegei ezzel egyidőben szervezetlenenül, öntudatlanul ki vannak szolgáltatva a társadalompolitikai szelek mozgatásának. A társadalmi szervezkedés egyik alapvető hibája, hogy egyes egyesületek minden tervszerűség nélkül alakulnak, egyik 16 Erdélyi Fiatalok, II/7, 1931. október. 145 CHARTA - KÉVEKÖTŐK 10
