Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

VIII. Ezerkilencszázharmincegy

és a nép című előadásában lényegében falufejlesztő szövetkezeti elképzeléseit ismertette. A falu gazdasági válságából a szövetkezeti eszme jelent kiutat. Ebben a helyzetben az értelmiség szerepe a nép szintjére lefokozott igényű szakemberek nyújtásában körvonalazódik. Vele szemben az utána következő előadó Gyarmathy Árpád a már létező Hangya fogyasztási szövetkezetek Balázsétól lényegesen eltérő kiépítését reklámozta. Este Lőrinczy Géza magyarázta a Bibliát, aztán műsoros est következett: dalárda énekelt, szavaltak és „monologot” adtak elő, végül nótázásra kerekedett a hangulat, cigányzene kísérettel.

A hétfői nap ismét kiránduláson érte a résztvevőket, ezúttal Szentgericére látogattak el. Reggeli istentisztelet keretében a lelkeket Csongvay Lajos gondozta, Gálffy Zoltán új elnöki minőségében először emelkedett szólásra. A szellemi lényeget Kővári Jakab szolgáltatta az ifjúsági napok rendezésének jelentőségéről szólva. Délelőtt a résztvevők szükségét érezték egy újabb istentiszteletnek, a kívánalmaknak Lukács Sándor próbált megfelelni. Délután ugyancsak a templomban terebélyes vallásos ünnepélyt tartottak, ahonnan Rostás Dénes imája nyilván nem hiányozhatott, orgonajáték, szavalat, versolvasás, ismeretlen témájú előadás után Bíró Izsák helybeli lelkész áldó jellegű berekesztőt tartott. A helyi fiatalokkal való ismerkedésnek egy tábortűz szabott keretet, a reggelig tartó tánchoz egy vetített előadás teremtett kedvet Balázs Ferenc „rendezésében.”

A konferencia kiértékelésére a Szent-Iványi Sándor sértődöttsége miatt nem használható Közlöny helyett más lapot kellett keresni. A kérdést nem feltétlenül egyházi keretek között Cseke Péter oldotta meg, az Erdélyi Fiatalok hasábjain.15 Beszámolója azonban annyira szocialista szemléletű, hogy az általa kiemelt lényeges szempontok az unitárius ifjúsági munka elvi vetületével nemegyszer gyökeresen ellentétben állnak, s a maguk egészében ahhoz szinte semmilyen mértékben nem kapcsolódhatnak.

Cseke szerint Nyárádszentlászlón „a városok ifjai mentek el a faluhoz, hogy a társadalmi korlátokon át egymásra találjanak azért, mert az új történelmiség, a dolgozó tömegek érvényesítése így akarja.” A múltban kiábrándult ifjúság keresi az új élet alapjait, a tartalmuktól megfosztott holt formákat ismét életre akarja kelteni. Célja egy „generációs öntudat” kialakítása, amellyel minden fiatal a faj15 Erdélyi Fiatalok, II/7, 1931. október.

144