Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

VIII. Ezerkilencszázharmincegy

Városokon ugyanilyen fontos lenne létrehozni az ifjúsági otthonokat, amelyek felvehetik a versenyt a szakszervezeti vagy ifjúmunkás otthonok nyújtotta szórakozási lehetó'ségekkel. Létfontosságú lenne „a szocializmus eszméinek ferde kinövései által” a vallástalanság útjára lépett városi ifjúságot is visszavezetni az egyházhoz. A fentiek szemléletessé tétele céljával a Naptár egy fényképet is hoz a kolozsvári Ifjúsági Kör bensőséges hangulatú otthonáról, amely egyben a DFEIKESz központi irodájaként is működött.

Az Unitárius Naptár ez évben még két tanulmány erejéig foglalkozott az ifjúsági kérdéssel. Az elsőt az iparos és kereskedő ifjúság gondjairól Szent-Iványi Sándor szerezte, mint aki régóta szívén hordozta az ifjúság e rétegének problémáit. A magukra hagyott és egyrészt a román nacionalista munkavállalási rendszernek, másrészt a fiatalokat különösen sújtó gazdasági válságnak kiszolgáltatott iparos-kereskedő réteg védelmére jött létre 1930 októberében az Unitárius Kereskedők és Iparosok Köre. Három alosztálya van, iparos, kereskedő és ifjúsági. Célja az, hogy tagjait szakmai előadások, segélyalapok, közös rendezvények, takarékossági intézmények által erkölcsileg, lelkileg és anyagilag is segítse, gondozza.

Ifjúsági alosztálya szoros együttműködést remél a DFEIKESz iparos és kereskedő bizottságával. Ennek a közös munkának már elért eredménye, hogy az Egyházi Képviselő Tanács rendeletére2 az unitárius felekezetű városokból beérkezett jelentésekből össze lehetett állítani egy, az iparos-kereskedő fiatalok létszámát és szakosodását helyenként kimutató statisztikát. Ebből tanulságképpen levonható, hogy milyen iparágak vannak túlterhelve, melyek teljesen elhanyagoltak, s általában milyen kevés fiatal választja a megélhetésnek eme módozatait. Innen aztán a megoldások keresésében is jól ki lehet indulni.

A második, sok szempontból jóval értékesebb tanulmányt Mikó Imre írta a kolozsvári egyetemen tanuló unitárius fiatalok helyzetéről. Ezek zöme az I. Ferdinánd Tudományegyetemre iratkozott be. Az egyetem tannyelve 1918-19-ben még magyar, egy évvel később az állam kötelezővé tette a teljes román nyelvű oktatást. Ez a kényszerváltás az unitárius tanulók létszámának látványos alakulásán is jól látszik: amíg az előbbi évben 110 egyetemista volt az intézet hallgatója, 1919-20-ra számuk ijesztően háromra apadt. Azóta

2 328/1928, EKT

133