Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

VIII. Ezerkilencszázharmincegy

aztán újra fokozatosan emelkedett, így a legutóbbi, 1929-30-as tan­évben 42 hallgató volt unitárius. Emellett a kereskedelmi, népmű­vészeti és zeneakadémiákon tanuló unitáriusok száma alig közelítet­te meg a tízet. Az egyházi főhatóság irántuk való gondoskodása 1926-tól ab­ban is testet öltött, hogy a Kollégiumban számukra is folyamatosan otthont biztosított. Ösztöndíjat azonban csak az Országos Magyar Párt segélyalapjából és más segélyszervezetektől kaptak. Ennek el­lenére tanulmányi eredményeik általában kielégítőek voltak. Az egyetem elvégzése után az elhelyezkedés pillanatában a magyar ér­telmiségieket az állami intézmények és hivatalok általában zárt aj­tókkal fogadják. Megmaradt lehetőségeik az egyházak, a magyar in­tézmények és a szabad pályák, de ezek korántsem tudnak minden­kinek életlehetőséget biztosítani. Megoldásként vagy az állami hi­vatalokból való egyenlő részesülésért kellene küzdeni, vagy a ma­gyar autonómia kivívásáért - javasolta Mikó. Az írás végül az uni­tárius egyetemistáknak a Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Köre kere­tében élő önálló szervezkedéseiről és kulturális tevékenységéről szá­mol be. Történész legyen a talpán, aki eligazodik a Kévekötés indulást követő évfolyamain. Az első, „csonka” évfolyamnak látszólag biz­tosan 5 száma jelent meg 1929-30-ban, ezt az ötös számot minde­­nik lap hátoldalán ott találjuk, az ára kapcsán. Ellene szól az Egy­házi Képviselő Tanács főtanácsi jelentésének azon részlete,3 amely szerint a vetítőgépes előadások jövedelméből a Kévekötés első év­folyamának 4 számát lehetett kiadni. Az még kevésbé érthető, hogy mi történt a II. évfolyammal, hogy annak csak a konferenciás szá­ma maradt meg, s az is a 4-es jelzéssel, és hogy miért kellett II. év­folyamnak nevezni, amikor lényegében az első zárásakor jelent meg. Az meg aztán végképp összekever mindent, hogy a III. évfolyam el­ső számát 1930 decemberében adták ki, ugyanazon évfolyam máso­dik számát meg közel egy évre rá, 1931 augusztusában. A lap maga csak annyival segít ki e nehéz helyzetből, hogy az 1930. decemberi szám címlapján az addigi „megjelenik havonként” pontosítás „megjelenik időszakonként” értesítéssé pontatlanult. Az ol­vasó, aki eddig legalább a hónapok következése alapján el tudott kép­zelni egy bizonyos rendet a megjelenésben, most teljesen magára ma-3 Főtanácsi jegyzőkönyvek, 1930/66. 134

Next

/
Oldalképek
Tartalom