Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

VII. Ezerkilencszázharminc

szervezeti kérdésekben nem szavazhatnak, más tárgyakhoz hozzá­szólhatnak és szavazhatnak is (31). Jelen alapszabályt addig tekintették érvényesnek, amíg egy egyetemes konferencia meg nem változtatja. A DFEIKESz vagyona, feloszlása esetén, a Dávid Ferenc Egylet tulajdonába megy át. E sza­bályzatot 1930. augusztus 28-án a nagyajtai egyetemes konferencia kötelező jellegűnek ismerte el (32-33), de amint az természetes, at­tól kezdődően minden évben a szükségletek szerint változtathattak rajta. Egy Ferencz József elnöksége által irányított választási bizott­ság kijelölése után a napot a már sötétedő templomban Ekárt An­dor imája zárta be. A Kévekötés konferenciai száma orgonajátékot is betervezett, ezt azonban az idő előrehaladottsága miatt valószínű­leg halasztották. A konferencia kántora egyébként mindvégig Nagy Sándor teológiai hallgató volt. Az esti program filmbemutatással zá­rult: Balázs Ferenc kísérő szöveggel felvételeket mutatott be világ­járó körútjáról. Másnap Fikker János reggeli áhítata után a konferencia első előadását Lőrinczi László tartotta Az erdélyi magyar unitárius falu­si ifjúság problémái címmel21. Az ifjúság nevelésében kulcsfontos­ságú szerepet betöltő tényezőket sorolt fel. A legelső a vezető ma­ga, egy jó vezető mindent pótol, őt nem pótolja semmi. Eredményes munkát csak ott lehet végezni, ahol az egyházközségi ifjúsági szer­vezet a vasárnapi iskolával kezdődően az ifjúsági körön át a fiatal­ság egészét egybefogja. A szervezeti keretben a tagokat nem isme­retekkel kell tömni: önképző módszerrel, játszva kell tanítani, hogy a jó szokások a fiatalok vérévé váljanak. Ehhez a munkához von­zóan berendezett és kellően felszerelt ifjúsági otthonra van szükség. Mindezek által olyan családias légkört kell teremteni, ahová a fiatal vonzódik és ahol jól érzi magát. Ez a családias légkör azonban eléggé ritka öröm: a legtöbb he­lyen megfelelő ifjúsági helyiség hiánya, máshol az egyházközségek vezetőinek érdektelensége nem engedi megszületni. Több felszólaló is megerősítette, hogy a lelkészek és tanítók többet is tehetnének az ifjúsági szervezkedés terén, és módszereik megválasztásában „na­gyobb körültekintéssel kellene eljárjanak.” A hozzászólások hatásá­ra a konferencia elhatározta, hogy a következőkben súlyt helyez if­21 Az előadás kivonata megjelent a Kévekötésben is (III/l, 13.) 125

Next

/
Oldalképek
Tartalom