Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

VII. Ezerkilencszázharminc

júsági egyleti otthonok felállítására lehetőleg minden egyházközségben.

Ezt követően ifj. Szabó Sámuel beszélt a városi fiatalok egyházi életéről és az iparos-kereskedő ifjak problémáiról. Megállapítása szerint sokukból hiányzik a vallási és nemzeti öntudat, ezért a munka utáni szórakozást nem az egyházban, hanem máshol kapják meg. A falusi ifjúság felkarolása mellett egy külön városi munkaterv kidolgozására lenne szükség.22 A jelenlevők egyetértettek abban, hogy az Egyetemes Szervezetnek foglalkoznia kell a városba bekerülő falusi tanulók elhelyezkedésének megsegítésével is.

Lőrinczi Elek délutánra betervezett előadása Az unitárius tanítóság helyzete és feladatai címmel elmaradt. A meghívóban másnapra feltüntetett Szent-Iványi helyett Balázs Ferenc Modern unitarizmus címen a lelkészek között élénk vitát kiváltó előadást tartott. Szerinte a modem unitarizmus a természetesség útja kell legyen, ezért törekedni kell benne a mitológia csökkentésére. Isten a világ mozgató ereje, ezért nem a személyes Istenben kell hinni, az isteni célt a fejlődés menetében kell látni. Nem az örökéletben kell hinni, hanem az egyén halála után a mindenségben való továbbélésben. A modern unitarizmusnak nem az egységből kell kiindulnia, hanem a haladás útját kell megjelölnie.

Az előadás talán még jobban is elérte volna a célját, ha ugyanakkor Szent-Iványi beigért előadása is elhangzik. Utóbbit a krónikás Szabó Samu „dogmatikus” munkának nevezi: lehet, hogy a két előadó egyidejű megszólaltatása tulajdonképpen az általuk hitt kétféle istenfogalom és életszemlélet ütközése lett volna? Ha ez így van, akkor bizonyára érthető, hogy Szent-Iványit miért nem találtuk Balázs mellett az előadói emelvényen.

Egyébként Simén Dániel és Fikker János nélküle is vitára keltek Balázzsal, és a hagyományokkal szembehelyezkedő felfogását túl merésznek ítélték meg. A templomból kijövet azzal ugratták az előadót, hogy „új tanai” szellemében mondana szabadon és készületlenül egy befejező imát. A feleletet nyilván jól megkapták: miért ne mondhatna szabadon imát ő, aki mondott már olyan egyházi beszédet, amelynek alapgondolatát nem a Bibliából, hanem H.G. Wells könyvéből vette? Vagy aki szabadelvűségét azzal is igyekezett kifejezni, hogy a konferenciák általában templomokban tartott munkálataira maga szőtte „fehér csepűvászon” ruhában jelent meg? A vi-22 UE, 1931. február-március, 18.

126