Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

VII. Ezerkilencszázharminc

két vezéregyénisége közül a konferencián melyik fogja érvényesíte­ni álláspontját: Szent-Iványi avagy Balázs? Az első helyszíni szemle Nagyajtán emlékezetes jelenettel zá­rult: miután a két központi küldött a helyi lelkész és egylet köz­reműködésével napirendre került a szervezési állapotokat illetően, Taar Géza tiszteletes meghökkentő kijelentést tett: „Ezen a konfe­rencián a helybeli ifjúság, mint egylet, nem fog részt venni.” Sza­bó elképedéséből csak egy kérdésre futotta: „Ezt maga az ifjúság, vagy csak a papjuk akarja így?” A párbeszédet már négyszemközt folytatták, amikoris a lelkész sértődött lett amiatt, hogy hívei előtt így megszégyenítették. Szerinte ugyanis az ifjakat kézben kell tar­tani, néha fenyíteni is, hogy jó egyháztag váljék belőlük. Szabó összegzésként elkövette azt az udvariatlanságot is, hogy nem saj­nálkozott a történtek felett. Visszaemlékezéseiben a kis „incidenst” a korabeli nemzedékek találkozásának jellegzetes példájaként em­legette. Úgy látszik, lassan hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy egy év ifjúsági csúcseseményét unitárius vonatkozásban az ifjúsági konfe­renciajelenti. 1930-ban a sorrendben III. találkozót „az immár eman­cipált és saját lábain járó”17 DFEIKESz Nagyajtára hirdette meg au­gusztus 28 - szeptember 1. között. A konferencia alapgondolatát egy eddig szinte érintetlen kérdéskör képezte: „Hogyan lehetne az uni­tárius ifjúság osztályokba tagolt rétegeit saját érdekeinek szolgála­tán át bekapcsolni a közös egyházépítő munkába?” A megoldást magában rejtő választ fokozatosan vélték kivite­lezhetőnek. Az első lépcsőt a társadalmi osztályok szerinti szervez­kedésben látták, az osztályöntudatok kialakítása érdekében: állandó bizottságokat kell létrehozni a falufejlesztés, az iparos-kereskedő ügyek, az értelmiségi és leányproblémák kezelésére. Ezáltal minden fiatal saját szükségleteinek kielégítése által fog bekapcsolódni az if­júsági munkába: a városra kerülő iparos fiú a Dávid Ferenc Ifjúsá­gi Egylettől kap elhelyezkedést, a falusi fiatal kulturális igényeit az egyleti vetítőgépek elégítik ki stb. A második lépcső majd ezen cso­portoknak a már szükségtelenné váló osztályhatárok feloldása általi egyesítése lenne. Eme elképzelés megvalósítására tervezték meg a nagyajtai ifjú­sági konferenciát, vagy ahogy az azt dicsőítő, Unitárius Közlöny-cím­17 UK, 1930/156. 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom