Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
VII. Ezerkilencszázharminc
Augusztust a Kévekötés konferenciai különszáma vezette be, szinte teljes egészében Mikó Imre tollából, aki 4 oldalon próbált eligazítást nyújtani a rendezvény útvesztőiben. A program részletezését olvasva meglepően sok előre meghirdetett részt utólag módosítani kellett, szolgálatvégzők, előadók nevei több ízben kicserélődtek, valószínűleg a szervezés nem futott még annyira zsinóron, hogy ilyesmit teljesen kiküszöbölhettek volna. A rendezvény elvi tudnivalóit külön írás taglalta: az Egyetemes Szervezet addigi munkája általános szinten mozgott, s ha egy különleges kérdés került előtérbe, azt részletkérdésnek tekintette. Az ifjúsági munka alakulását mutatja az a szemléletváltás, hogy az Egyetemes Szervezet felismerte: csak akkor lehet életképes, ha minden tagja minden érdekét felöleli. Már ennek a konferenciának a célja tehát összhangba hozni az egyes rétegek érdekeit az unitárius fiatalság egészének érdekével, s a tagokat saját érdeklődésük kielégítésén át bekapcsolni az egyetemes célkitűzésekbe. Erdély 20 000 unitárius fiataljának háromnegyed része falun él: a nagyajtai konferencia az ifjúsági mozgalom fontossági szempontjainak valós arányok szerinti meghatározását hivatott megvalósítani. A lap ugyanakkor néhány olyan gyakorlati tudnivalót is közöl, amelyek forrásértékűek a DFEIKESz szervezeti életének kutatásában. A konferencia nyitó ünnepélyén minden helyi szervezetnek fel kellene olvasnia tevékenysége évi beszámolóját. Az alapszabály kimondja, hogy minden egylet tagonként 1 lejjel járul hozzá az Egyetemes Szervezet költségeihez, ezt az összeget a konferencián kell befizetni. A konferencián 15-35 év közötti küldöttek és résztvevők jelenhetnek meg: az előbbieket az egyletek bízzák meg, az új alapszabály szerint minden 50 tag után egy embert. Az utóbbiak abban különböznek az előbbiektől, hogy a szervezeti ügyekben nem szavazhatnak. A fenti korosztályt meghaladók (pl. püspök, főgondnok, más „notabilitások”) már a konferencia vendégei. Az ifjúsági konferencia előkészületeiről egy másik forrásból, a Szabó Sámuel által hátrahagyott jegyzetből16 is pontos adataink vannak. Eszerint a központi irodából a terep feltérképezésére a nyári szünidejét Brassóban töltő ifj. Kovács Lajos lelkészjelölt és maga Szabó Samu küldettek ki. Az előszervezés idején még mindkettőjükben nagy kérdőjel volt, hogy vajon az unitárius ifjúsági munka 16 III. Itjúsági Konferencia, Nagyajta, 1930. Gépelt jegyzet. 119
