Szent-Iványi Sándor: Jellempróba. Történet egy ifjúsági egylet életéből (Kolozsvár, 1931)
8 Prímás: Á nagyságos tanár urékhoz, instálom. Pali: Dehogy mentek oda, ma nem ők az urak, hanem mi, a gimnázium legöregebb diákjai. Elnök: Pali vigyázz,, túl heves vagy máris. Pali: Te most hallgass! Pénz beszél, kutya ugat, nekünk húzzátok, füstösök, ne másnak! (Cigányok odamennek s muzsikálnak. Eljátszanak egy nótát. Pali egyre többet és többet iszik.) Ne ezt a nyavalygóst húzd, hé, hanem azt hogy: Egy szekundá nem a világ. (Cigány huzza, mind énekelnek, Pali bömbölő hangja kihallatszik.) Elnök: (Félre huzza Emilt.) Te Emil, valamit csinálnunk kellene, hogy ez a Pali bajba ne keverje magát. Látod, ez az árulkodó pedellus már itt settenkedik. (Rámutat a pedellusra.) Fogadok, hogy ez most mindjárt szaladni fog az igazgató úrhoz s idehivja. Akkor aztán felleg borul a mai majálisra, lesz hadd el hadd. Pali: (földhöz vág egy poharat) Hej, aki áldója van, ha utána gondolok, mennyit kellett eddig tűrnünk tanárainktól. Legyen ennek vége, fiuk! mutassuk meg, hogy nem félünk már többet tőlük. (Pedellus megfenyegeti Palit, a háttérben eloson.) Elnök: (Emilhez) Látod, ugy-e mondtam?! Már megy beárulni. Emil, tudod mit? Énekelj valamit, hátha az lecsillapítja Palit s nem garázdálkodik tovább. Emil: (a cigányhoz megy) Énekeljek nektek fiuk? Mind: Halljuk, halljuk! Emil: (énekel) (Valami szép magyar dalt.)* Elnök: (közben csillapítja és leülteti Palit. Pali ellágyul, figyeli az éneket s a végén sírva fakad. Elnök eltünteti a boros üvegket az asztalról. Az ének végén mind csendben maradnak.) Elnök: Na, látod Pali, mennyivel jobb igy, csendben mulatni ? Most még csak azt kell kitalálnunk, miért hozattuk ide a cigányt? Fiuk! Menjen mindegyik s kérjen fel egy-egy leányt táncra s párosával jöjjetek aztán vissza. Táncolni fogunk. (Fiuk el.) Pali: (kijózanodva) Csak nem gondolod, hogy ebből komoly baj lesz? Elnök: Debizony gondolom. A pedellus éppen az előbb szaladt az igazgató után.
