Szent-Iványi Sándor: Jellempróba. Történet egy ifjúsági egylet életéből (Kolozsvár, 1931)

Pali: Istenem, most látom, milyen bajba kevertelek még titeket is. De nyugodt lehetsz, ha baj lesz, én nyíltan megmondom, hogy egyedül én vagyok a bűnös.

Elnök: Nem mondasz semmit. Azért vagyunk mi itten, hogy segítsük azt, aki bajba jut. Te már beláttad, hogy nem volt igazad s ez elég ok arra, hogy megmentésedet megérdemeld.

(Fiuk jönnek a leányokkal, a cigány huzni kezdi a francia négyest, a párok táncolnak. Közben bejön az igazgató a pedellussal s kedvtelve nézi a táncot.)

Igazgató: (a tánc végén) Brávó, fiuk! Szépen, úri módon mulattok. így is kell. Táncoljátok csak mindig az iljen szép régi táncokat, ne azokat a hidegrázós, idegsokkos modern nyavalygásokat. Hej, fiuk, akkor voltunk mi boldogok, amikor még a táncunk is becsületes volt. A mai világ éppen olyan, mint a mai tánc. Na, csak mulassatok jól fiuk! (el.)

Fiuk: Éljen az igazgató ur!

(Cigány tust húz. Függöny.)

III. jelenet.

Elnök: (a függöny elé jön) Teltek az évek, nehéz láz rázta meg a világot, Istennek arca elborult, nemzet nemzetre támadt. A világháború vérvörös leplet borított a názáreti Mester szerető arcára; akik eddig megbocsátani tanultak, most a bosszú tudományából vettek és adtak egymásnak leckét. Bezárultak az ifjúsági egylet ajtai is, a tagok elmentek a halál szérűjére, sokan, nagyon sokan nem is jöttek vissza soha. Az ö emlékükért kérjük a mélyen tisztelt közönséget, hallgassa meg fennállva a prológust.

(Két kis Charis jön, felnyitva tartja az óriási Naptárt, rajta gyászkeretben: 1914—1918.) (Fehérbe öltözött leány imát mond az elesettek emlékéért. Utána csöndes harmóniazene hallik.) (Mind el, vissza a függöny mögé.)

IV. jelenet.

(A két Charis ismét jön és tartja a Naptárt: 1930.)

Prológus: (Elmondja, hogy a háborü után ismét megnyil-9 •