Szent-Iványi Sándor: Jellempróba. Történet egy ifjúsági egylet életéből (Kolozsvár, 1931)
5 Fülöv: Jól mondod öcsém, hogy jókor jöttünk — arra, hogy leleplezzünk egy csalót. íme áz én öcsém, aki el akarja költeni a ti pénzeteket, bűnre akarja csábítani egyik barátját s meg akarja csalni egyetlen rokonát, aki pedig eddig csak jószándékkal volt iránta. Én mondom nektek, vessétek ki magatok közül ezt a kölyköt, mint ahogyan én is kivetem őt a szivemből! A mi időnkben egy percig sem türtük volna meg az ilyen embert magunk között. Dobjátok ki, hadd hulljon a férgese! Elnök: (tanácstalanul néz Palira.) De bátyám, engedje, hogy megmagyarázzam... Pülöp: Ne magyarázz nekem semmit, fiam. Láttam, amit láttam, hallottam, amit hallottam, éppen eleget arra, hogy összetörje az én vén szivemet. Isten áldjon meg öcsém, (el.) Elnök: (Palihoz) Mit tettél, te szerencsétlen? V. jelenet. Pali: (halkan, lesújtva) Elvesztettem az eszemet, pedig Isten látja lelkem, nem vagyok én rossz ember, csak a köriynyelmüség vitt idáig. Ismertek engem, soha semmi olyat nem tettem, amiért szégyenlenem kellene magamat. Fiuk, az Isten áldjon meg titeket, én most már elmegyek, nincs helyem többé közietek. Elnök: Ugyan, dehogy mész el, maradj csak itt, majd kitalálunk valamit. Pali: Nem maradok, megmondta nagybátyám s igaza volt: ki kell vetni az ilyen embert, aki csak szégyent hoz az egyesületre. De mégis fájna, ha ti kellene, hogy kidobjatok. Elmegyek hát én magamtól. Elnök: Mondtam már, hogy nem mész. Az lehet, hogy a régi időkben másképpen volt, de én úgy gondolom, nem azért vagyunk a Dávid Ferenc nevét viselő egylet tagjai, hogy az első megtévedésre hátat fordítsunk a megtévedettnek. Mi külömbség van akkor a világ ítélete és a mi Ítéletünk között? Maradj csak itten, hátha tudunk valamit tenni érdekedben? Mi hiszünk benned s nem veszítettük el a reménységünket, hogy derék ember válik még belőled, (kezet nyújt Palinak.) Pali: Dehát hogyan lehetne mindezt meg nem történtté tenni?
