Szent-Iványi Sándor: Jellempróba. Történet egy ifjúsági egylet életéből (Kolozsvár, 1931)

6

Jóska: Fiuk, nekem van egy jó eszmém. Bizonyára ismeritek Molnár Ferencnek „Játék a kastélyban“ cimü vigjátékát. Tudjátok, ott arról van szó, hogy egy kihallgatott jelenetre ráfogják, hogy csak próba volt egy színdarabnak egyik jelenetéből. Csináljunk mi is valami effélét s hívjuk meg a főpróbára a Pali nagybátyját, hadd higyje, hogy amit itt látott, csak a Pali szorgalmas próbálása volt.

Elnök: Ez nagyon jó eszme. Ezt fogjuk tenni. Pali, ne aggódj, nem lesz semmi baj, mi majd elintézzük az egészet. (A szin elejére jön, a közönséghez:) Mélyen tisztelt közönség. Ugy-e bár, igazunk van? Ugy-e bár, segítenünk kell egy megtévedt, de tisztaszivü barátunkon? Ha önök is úgy gondolkoznak, mint mi, támogassanak törekvésünkben. Szükség volna szereplőkre és egy szerzőre, aki megírja a darabot. Kérjük azokat, akik ebben segítségünkre akarnak lenni, jöjjenek föl a színpadra, hogy a lehető legrövidebb idő alatt nyélbe üssük a dolgot.

(A nézőtérről felkiáltások: „Úgy van, igaza van.“ Felmennek a színpadra a szereplők. Mindegyik mond valamit. Elnök mindenkit üdvözöl. Végül:)

Elnök: Látva a nagy jóindulatot és buzgalmat, biztosítom a közönséget, hogy öt perc múlva folytathatjuk a darabot. A viszontlátásra.

(Ez utóbbi jelenet a játék közvetlenebbé tételére való, de el is maradhat.)

Függöny.

II. felvonás. (Elnök, Fülöp és Csiky jönnek.)

I. jelenet.

Elnök: Erre tessék, bátyám. Foglaljon itt helyet.

Fülöp: Jól van, öcsém, jól van, becsületes, derék fiú vagy, hát eljöttem a kedvedért. Nagy dolgon töröd a fejed, nem hiába regényíró az apád, jól kitaláltad. Hej, sokat olvasgatom a Magyar Népet, apád újságját. Ismerem őt még tordai tanár korából.