Szent-Iványi Sándor: Jellempróba. Történet egy ifjúsági egylet életéből (Kolozsvár, 1931)

10 tak az ifjúsági egylet kapui, most már a háborúban elvadult szenvedélyeket kell szelidebb erkölcsre szoktatni. Erre példa ez a jelenet.) (Eljátszák mindazt, ami a Fülöp bácsi távozásáig történt. Cél, hogy ez a kínos jelenet csak e darab próbájául látszék.) Elnök: Pali, ez nem volt helyes, amit tettél. Jöjj és kérj bocsánatot a kör tagjaitól, hogy... Pali: (dúlt arccal félbeszakítja) Megállj! (a szin elejére jön) Nagybátyám, mi itten csalunk. El akarjuk hitetni veled, hogy az a rettenetes jelenet, melyben részed volt, csak egy színdarab próbája. Hát ez nem igaz. Az egészet azért találták ki ezek a jó fiuk, hogy engem megmentsenek a te haragodtól s az én aljas cselekedetem következményeitől. Drága, meleg­szívű barátok! De nem igy van. Én rossz voltam, aljas szán­dékkal rá akartam venni még egy másik barátomat is, hogy egyesületünk komoly előadásainak meghallgatása helyett köny­­nyelmü kártyázással, aztán lumpolással töltsük az időt. Még sikkasztani is akartam. Eltékozolni a mások pénzét s azután be­csapni tégedet, szegény, hiszékeny nagybátyámat. Nem enged­hetem, hogy e kegyes csalás révén az én barátaim letérjenek az őszinteség útjáról. Egyedül én vagyok a bűnös, én akarom a következményeket is viselni. Belátom, igazad lesz, ha meg­tagadsz. Fülöp: (felmegy a színpadra, hosszan ránéz Palira. Las­san.) Áldom az Istent, fiam, hogy visszaadta a lelkedet nekem. Én mindent tudok, amint hogy mindent tudtam már akkor, amikor idejöttem. A ti elnökötök elmondta nekem, hogy mit akartok. Nem akartak ők csalni, nem akartak ők letérni az őszinteség ösvényéről, csak kipróbálni akarták, vájjon él e még benned a becsület érzése? Elfogadod-e az áldozatot, amit ők éretted hoztak, megengeded-e, hogy — ha a legjobb szándék­ból is — de hazugsággal bemocskolják Dávid Ferenc nevét, aki az igazságért meg is tudott halni?! Hála az Úristennek, gj űzött benned a becsület. Te vétkeztél fiam, de ezzel a vallomással helyrehoztad vétkedet. Légy hálás barátodnak és ennek az egyletnek, mely mindent megtett teéretted, légy hálás a Min­denható Istennek, aki el nem hagyja azokat, akik benne bíznak és tisztaszivüek. Fiam, én megbocsátok. (Magához öleli Palit, Pali megcsókolja a nagybátyja kezét.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom