Benczédi Pál: A Dávid Ferenc-Egylet története (Kolozsvár, 1935)

Ez a nemes gondolat az 1933 évi alapszabályok 2. §-ban még határozottabban ki van fejezve: A D. E. E. célja az unitárius keresztény vallásos és erkölcsi élet ápolása és emelése. E cél érdekében az egylet missziói, népművelési és általános kulturális tevé­kenységet fejt ki, vallásos összejöveteleket és népműve­lési estélyeket tart; számba veszi és állandóan számban tartja a szórványokat és ezeket egyháztársadalmi pász­­torlásban részesíti; nép- és ifjúsági könyvtárakat; önkép­zőköröket szervez; vasárnapi iskolákat alapít; folyóira­tokat és nyomtatványokat ad ki; dalárdákat, olvasó egye­sületeket szervez; konferenciákat tart, esetleg az ifjúsági körök bevonásával; az egyházi törvények keretein belül ügyel arra, hogy e hívek buzgón látogassák az isten­tiszteletet, a gyermekek s általában az ifjúság gondos valláserkölcsi nevelésben részesüljön s a hívekben a hitbúzgóság és áldozatkészség az egyházi közszükség­letek iránt ébren tartassék, sőt fokoztassék. Az egylet kezedetben már úgy alakúit meg, hogy a férfiak mellett a nők is teljes jogú tagjai legyenek az egyletnek. Ámde azért 1910-ben szükségessé vált az is, hogy a nők szövetsége az egylet kebelében külön is megalakuljon az angol és amerikai nőkszövetségével való állandó kapcsolat kiépítése szempontjából és még sok más, különösen a társadalmi kívánalmaknak teljesí­tése céljából. Az első alapszabály nem említi, de az egyleti munkásságból mintegy magától következőleg megszületett 1900-ban D. F. E. ifjúsági köre külön alapszabályokkal, az anyaegylet védnöksége alatt. Ez egyletnek is, mint az anyaegyletnek Dr. Boros György mostani püspökünk volt a buzdító és vezető szelleme és védnöke is egészen a világháború előtti évekig, mikor az egylet munkás­sága egy időre megszűnt. A nagy világháború befejezése után az ifjúsági egylet, amely először csak Clujon működött, szélesebb mederben fogott a munkához és a minden foglalkozású városi és falusi ifjúságot is egy egyetemes szervezetbe óhajtván tömöríteni. Most ötven esztendő tapasztalatai után örömmel állapíthatjuk meg, hogy az egylet megalapítói helyes gondolatból indúltak ki s az egylet sohasem tévesztette szem elől a célját és többé-ke­­vésbé mindig megtalálta a célhoz vezető helyes eszközöket. Ezt főképen annak köszönhetjük, hogy az egész ötven esztendőn ke­resztül volt egy tevékeny, buzgó lélek, aki ezt a nagy eszmét szívügynek tekintette és fáradhatatlan lélekkel lobogtatta meg a zászlót mindannyiszor, valahányszor a buzgóság körülötte meg­­lankadott. E férfiú Dr. Boros György püspök. De ez ügy helyes irányát szolgálta Ferencz József püspök js, aki az egylet céljait már az alakúláskor így körvonalozta: »Általában remélem, hogy az egylet megalapítása által fokozni fogjuk híveinkben az egy-8

Next

/
Oldalképek
Tartalom