Benczédi Pál: A Dávid Ferenc-Egylet története (Kolozsvár, 1935)

házias szellemet, hogy sokakban, akikre nézve nem volt elég hatású az egyház szervezete s annak kötelékébe tartozandóság, az egyleti mozgalom fölébreszti az unitárius öntudatot. S ha ez úton csak egy tagot nyerünk is meg és szorosabban fűzünk magunkhoz, már igazolva lesz az egylet szükségessége. — Ferencz József püspök az egylet céljaira vezető módok között kiemeli a létesítendő felolvasó-gyűléseket a központban és a vidéken egyaránt ; minthogy az unitárius hívek nagy többsége a vidéken él, a fiókkörök és egyházközségi alakulatoktól sokat vár. Azt hisszük, hogy e várakozás nem is volt hiú reménység. A falú művelődésének gondolata kétségen kívül nemcsak a D. F. E. eszméje, hanem sok más egyletnek, intézménynek és népünk jövőjére gondoló nagy szellemnek. A D. F. Egylet azonban egyike volt azon intézményeknek, melyek legkorábban fölismerték a falúval s általában népükkel szemben teljesítendő feladatokat. Az egylet vezetői sohasem elégednek meg csupán a vallás művelésével, hanem kiterjesztik áldásos munkásságukat a művelődés egész területére, (gazdaság, háziipar, társadalom, történet, irodalom, művészet stb. stb.)

A Dávid Ferenc-Egylet komoly céljai között tehát legelsősorban az egyház igazi céljának megvalósítása állott. Ezen cél eléréséhez buzgó szív, lángoló lélek és törhetetlen akaraterő kellett, sőt, ahogy Dr. Brassai Sámuel mondotta: egyenlő akarat is kellett. Kitartó buzgóság és nemes törekvés vezette az egyletet önzetlen munkájában és nemcsak egyházunk számára, hanem hazánk s némiképen az egész társadalom számára is jelentős munkát végzett.

9