Benczédi Pál: A Dávid Ferenc-Egylet története (Kolozsvár, 1935)
lommal egyik szép költeményét olvasta fel. Az anyaegyleti felolvasások már Cluj társadalmának vallásra, felekezetre való tekintet nélkül nélűlözhetetlen szükségleteiként jelentkeztek. 1898-ban kihirdetett pályázaton ismét díjat nyert Iszlai Márton jeles énekszerző, »Az ének hatása az istentiszteletre« című művével, mely az »Unitárius Közlöny«-ben (1899 11. lap) meg is jelent. Ebben az időszakban kezdődött az »Unitárius Közlöny«-ben az unitárius vallást és egyházat ismertető cikksorozat: »Tizenkét cikk az unitárizmusról«, mely sorozat nemcsak egyike a legkiválóbb szellemi termékeknek, hanem a modern unitárius vallásról a legkomolyabb tájékoztatót adjon. Megismertet küzdelm3inkkel, szenvedéseinkkel, hitelveinkkel és jogainkkal. Amikor Hajós Jánost elnöknek választották, a titkár azon reménységének adott kifejezést, hogy, aki a D. F. E. elnöki székében ül, annak a Mindenható hosszú életet ad, mint Brassainak. Sajnos, ez a reménység nem vált be. Hajós János elnök 1898 május hó 12-én rövid ideig tartó betegségben meghalt. Találóbban nem tudnók jellemezni, mint ahogy az »Unitárius Közlöny«-ben a szerkesztő tette: »Hajós János a régi erős gárdából már az utolsók közűi való volt. Jellemében, életében és munkásságában híven őrizte azokat a tiszteletreméltó vonásokat, melyeket csak akkor, a nemzeti újjászületés bölcsőjénél lehetett elsajátítani. A munkát, a vallást, a nőt, a hazát önfeláldozásig szerette, becsülte. Ezen nemes tulajdonokat összesítve, végezte utolsó tisztjét: a D. F. E. elnökségét. Benne a társadalom, a barátok, az egyház és a D. F. E. egy pótolhatatlan derék embert veszítettek. Mint alelnök 13, mint elnök két évig állott az egylet élén. Az egylet hálásan gondolt az ő jó szolgálataira, mikor örök búcsút kellett tőle vennie. Tizenöt esztendő hű és példaadó munkásság áldott kincsét őrzi Hajós János sírjánál a hálás emlékezet. 6. Az egyleti munka teljes megerősödése. A rege azt mondja, hogy a katalaumi csata után a halottak lelkei tovább folytatták a küzdelmet, amely egész éjszaka tartott. A D. F. E.-ben is valami ilyen történt. A nagy elnökök meghaltak, meghalt Brassai Sámuel és Hajós János: a hálás utódok méltányolták és megsíratták az eltávozottakat, de a munka fönn nem akadott. Az elköltözött nagy szellemek, mintha együtt küzdöttek volna az élőkkel, oly nagyszerűen haladott előre a D. F. E. munkája. Nagy szerencse volt, hogy az elnöki székbe mindig méltó emberi ültettek. 1899 szeptember hó 26-án a Cristuron tartott D. F. E. gyűlésen elnöknek egyhangúan Br. Petrichevich-Horváth Kálmánt, »a szív emberét« választották meg. Ezzel az elnöki szék nemcsak egy fenkölt gondolkozású, kiváló szellemű embernek került a birtokába, hanem olyannak is, aki igazi evangéliumi lélekkel volt megáldva s adományaival is állandóan 21
