Benczédi Pál: A Dávid Ferenc-Egylet története (Kolozsvár, 1935)

nékhoz a benső vallásosság és egyháziasság ápolására. A felhí­vás teljes öntudatossággal tárja fel azt a feladatot, amely azokra? az unitárins nőkre vár, akik a Daniel Judithok és Wilhelm Krisz­tinák utódai. A fölhívás a következő: 1. Látogassuk meg azokat a nőket, akik templomba nem járnak. Ha betegek vigasztaljuk, gyógyítsuk, gyámo­­lítsuk. Ha szegények, segítsük, bátorítsuk. Ha kételkedők, vigasztaljuk és nyugtassuk meg. Éreztessük velük keblünk melegét, szívünk szeretetét, mert a szeretet sziklákat moz­díthat ki helyéből. 2. Hassunk férjeinkre. Legyünk segítségünkre. Ha a gyülekezetben még nincsen olvasó-társaság, énekkar, ala­kítsunk közösen. 3. Alakítsunk kötő- és fonó-estélyeket, hogy társadalmi érintkezés útján is ápoljuk magunk között az összetartás érzetét. 4. Járjunk végére, hogy egyházközségeinkből kik vannak eltávozva, azok hol laknak, mivel foglalkoznak és hassunk rokonaikra, testvéreikre, szüleikre, hogy ne feledkezzenek el róluk s különösen ápolják bennük a szent vallásunkhoz való ragaszkodást. 5. Konfirmációra készüljünk el előre, hogy gyerme­keinknek ez a nagy napja ünnepélyes, magasztos és feled­hetetlen legyen. Gondoskodjunk a templom feldíszítéséről és emlékről. 6. Bármily szegények is vagyunk, ne bocsássuk el gyermekeinket üres kézzel. Akárhová mennek, ajándékozzuk meg énekeskönyvvel, imakönyvvel, Bibliával, »Unitárius Közlöny«-nyel vagy pedig a »Fiatalság barátjáéval. 7. Szíveskedjék közölni az anya- és leányegyházakból származott és idegen helyre költözött unitáriusok névsorát; név, foglalkozás, lakás, utóposta (családtag) pontos meg­jelölésével. A felhívás azt az üdvös eszmét igyekezett megvalósítani, hogy ellássa, vagy legalább is fölkeresse unitárius eszmékkel azokat az unitárius testvéreinket, akik egyházközségeinkből idegen helyekre sodródtak, de -z egyházközségben teljesítendő belmissziói munkára is igen helyes érzékkel felhívja a figyelmet. Ebben az időben indítványozza Simó János turdai lelkész, hogy az egylet adjon ki egy népies olvasmányokkal ellátott nap­tárt. Az indítvány kedvező fogadtatásra talált, de csak jóval ké­sőbb lett belőle valóság. Akkor is először az odorheiköri lelké­szek adják ki jó ideig az ottani D. F. E. támogatásával. Az anyaegylet felolvasásai ebben az időben elérték a 100-at. A századik felolvasó Nagy Lajos költő-tanár volt, aki ez alka­20

Next

/
Oldalképek
Tartalom