Benczédi Pál: A Dávid Ferenc-Egylet története (Kolozsvár, 1935)
néha egy pár szóból, egy lépésből, egy akaratból állott, aminek rendesen csak hatását éreztük, munkálkodásainak és gondolatainak egy része itt áll előttünk felolvasásaiban«1) A D. F. E.-ben a nagy tudós kilenc felolvasást tartott, melyet az egylet az elnök halála ntán »Nézetek a vallás eszméjéről« címen kiadott. Brassai felolvasásai a »Keresztény Magvető«-ben s onnan különlenyomatban megjelentek, de nem volt fölösleges az újabb, a külön kötetben való kiadás sem. Brassai vallási nézetei megérdemelték, hogy egy kötetben a nagyközönség kezébe jussanak. Ez a nagy lélek oly határozottan látta korának minden tévedését, a bigott türelmetlenséget épen úgy, mint a vallástaianságot (materiálizmus) vagy pedig a mesterkélt, kitalált vallás (pozitivizmus) hibáit és lehetetlenségeit. A vallásnak lényegét ragadta meg s a fölösleges és káros járulékoktól megtisztított vallásban látta a jövő vallását, amely az unitárizmusnak fog kedvezni. Csak a fölületes elme láthat a Brassai vallásbölcseletében rideg racionalizmust. A lélek elemeiben az értelem is benne van. Egy olyan kritikai szellem, mint amilyen a Brassaié, az értelmet nem engedheti elsikkadni sem valamely hagyomány, szentimentálizmus vagy pedig valamely divatos irányzat kedvéért. Az értelem azonban nem öli meg a vallás magas szárnyalását; ismeri az értelemnek határait, korlátáit, tudja, hogy csak az értelemmel nem lehet megtalálni az Isten mélységet, de az értelem az iránytű, a vezető-szellem, amely a lélekben a legnemesebbet és a legtisztábbat érvényre hozza s amely megtisztítja a lelket a régi babonák és idejét múlt hiedelmek burjánjaitól. Nem lehet azt mondani, hogy a magyar közéletben és irodalomban az unitárius név és felfogás ismeretlen volt, de Brassai neve, tekintélye valósággal áldás volt a D. F. Egyletre s ezen keresztül az unitárizmusra. Brassai hatása kettős volt. Egyik a kifelé való hatás nagy tudományos tekintélyénél fogva, másik pedig a vallásos életnek benső ápolása és fejlesztése. Az »Unitárius Közlöny« első számában »Egy falusi pap« címen édes atyjáról emlékezett meg s Nagy Lajos lemondása után ő lett az »Unitárius Közlöny« társszerkesztője. Hogy e téren tulajdonképen mit tett, nagyon nehéz megállapítani, de hogy kiváló szerepet töltött be, kiviláglik abból a rajongó szerétéiből, melyet szerkesztő társában, Dr. Boros Györgyben fölébresztett, akihez atyai barátsággal és bizalommal ragaszkodott s aki egy egész munkás-élet alatt kitartó munkával, lelkesedéssel és igazi tanítványi hálával köszönte meg a nagy férfiúnak, a munkás és a tiszta, igaz bölcsességet. Dr. Boros György ezt a szolgálatot életrajza megírásával méltányolta.2) Dr. Brassai Sámuel a D. F. Egylet ékessége volt. Ő maga is jól érezte magát az egyletben, *) Dr Boros György ; Dr. Brassai Sámuel meghalt. „Unitárius Közlöny“ 1897 7. sz. 106 lap. — Dr. Brassai Sámuel emlékezete a D. F, E.-ben. U. o. 170—173 lap. 2) Dr. Brassai Sámuel élete 1—372 lap. 17
