Benczédi Pál: A Dávid Ferenc-Egylet története (Kolozsvár, 1935)
sőt ebben találta magát igazán otthon. Benne az egylet igazi éltető szellemet nyert, az ő lelke számára pedig Illés szekere volt, melyről nagy lelke egy magasabb életbe szállt. 5. Hajós János elnöksége. (1897—1899.) Brassai Sámuel lezárta szemeit, de az a szellem, amely a D. F. E. lobogóját körüllengette, lankadás nélkül folytatja munkásságát Clujon és a vidéken. Az 1897 október hó 23-án tartott egyleti gyűlésen Ferencz Józsefné indítványára egyhangúan megválasztják elnöknek Hajós János miniszteri tanácsost, eddigi egyik alelnököt s helyébe ugyancsak egyhangúan alelnöknek Fekete Gábor kir. táblai elnököt, akinek mély tartalmú és lelkes beszédeiben annyiszor gyönyörködött az unitárius vallásközönség. Mindkét férfiú egyházunk legkiválóbb szellemei közé tartozik, akiknek megnyerése már fél siker. Hajós János 80 éve ellenére is fiatal buzgósággal fog a munkához, mint nagy elődje, Brassai. Első föllépése egy »Szózat« az egylet fiókjaihoz és tagjaihoz, melyben először Brassairól, az elnöki székben nagy elődjéről emlékszik meg: »Én beláttam a helyzet nehézségeit: elfogadni egy olyan széket, amelyen egy világhírű tudós és nagy emberbarát ült, kit állandó köztisztelet és nagyrabecsülés mellett lejáratott hosszú életpályának, magas tudományos műveltségnek és számos hazafi és polgári és vallásos erényeknek dicsfénye övedzett. Mélyen érzem és viselem a hajlott korral járó gyengeségek bénító hatását... Mind amellett elfogadtam a megtisztelő bizalmat s ezzel az elnöki széket, mert: előttem lebegett Dávid Ferenc egykori lelkes apostolunk fényes neve, melyet egyletünk visel. Előttem lebegett egyletünk üdvös, magasztos célja. Előttem lebegett ez állásbeli megdícsőült elődöm, Brassai Sámuelnek fenkölt lelki buzgósága. De ezen erős hit és remény is bátorított e vállalkozásra: hogy elnöki működésem után, lelki törekvésemnek és buzgó odaadásomnak hív és kitartó társakat fogok találni a tisztelt választmányban és egyletünk minden tagjában«. A beszéd további részében az egylet belső és külső ügyeinek fejlesztésére hívja föl a figyelmet. A választmány tagjait megszaporítják, a buzgóságban többet követelnek a tagoktól. Különösen a vidéki egyleti éleire hívja fel a figyelmet, valamint a taggyűjtésre, hogy az egyleti élet minél erősebb lehessen. »Alig érhetne nagyobb lelki öröm, mintha egy hatalmas tábort gyűjthetnék magam körűi, melynek erejével örök időre lerakhatnék egyletünk fennállásának és virágozhatásának alapköveit.« Eddigelé mindazok az eszmék, melyekért a D. F. E. létrejött, már a megvalósulás útjára jutottak. Azonban az ilyen munkánál sohasem lehet elegendő sok munkás. Mindig érezhető, hogy az aratnivaló sok, de az arató kevés. A kevés aratónak be kell osztania az időt, a munkát, a teendőket, hogy mindenüvé 18
