A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1904-1905 (Budapest, 1905)
I. Felolvasó ülés
2 Ha mindnyájunknak egy édes, szerető Atyánk van, — akkor mi mint gyermekei, testvérei vagyunk egymásnak. És ha azok vagyunk, akkor nem gyűlölni, hanem szeretnünk kell egymást. Hiszen az emberi szívre s benne a szeretetre építette Jézus Krisztus Urunk is az ő egész vallás-erkölcsi világát. E tanokat hirdette a mi halhatatlan prófétánk is, kinek nevét egyletünk viseli. A kereszténységnek igaz, meleg szeretete sugárzik ki hitvallásunk egész szelleméből. Hirdessük tehát továbbra is egyesült erővel a szeretet vallását, mely mindnyájunkat testvérekké tesz. Ápoljuk egyesült erővel a vallás érzésének magasztos kultuszát, mert annak megnyilatkozása kedves az Ur előtt. Ne az ellentéteket keressük, melyek egymástól elválasztanak, hanem inkább azokat a kapcsolatokat, melyek egybefüzik lelkeinket. Törekvéseinket egyesitsük az emberiség szent és nagy czéljainak elérésére. A hit nagy ereje forrassza egybe sziveinket s a vallásos érzés ihletével zengjen mindnyájunk leikéből fel a zsolozsma: „Erős várunk nékünk az Isten!“ És most, t. gyülekezet, üdvözöljük a vallás igaz, őszinte érzelmeivel az Evangélikus Egyház és egyházirodalom ama kiváló, tudós és szabadelvű férfiát, ki nagybecsű megjelenésével megtisztelt minket. Bár először van szerencsénk egyletünknek hozzája, de azért tudjuk róla, hogy ő meleg szivü, őszinte testvérünk, igaz, régi bajtársunk nekünk, ki — bár más lobogó alatt, — de együtt küzd és harczol velünk az emberi lélek nagy igazságaiért és eszményeiért! Igaz szeretettel legyen üdvözölve körünkben! Esőjük végül a mi Urunknak, édes Atyánknak áldását egyletünk működésére!
