A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1904-1905 (Budapest, 1905)
I. Felolvasó ülés
16 Az egyháznak. De nem ama „láthatatlan“ egyháznak,.hanem e láthatóknak . . . Pedig a látható egyház, a reformáczió helyes tanítása szerint, nem önczél, hanem eszköz, éppen ama láthatatlan egyház megépítése érdekében. Czélja nem hogy örök időkre megmerevedjék, hanem hogy egykor megszűnjék — hogy ama „láthatatlan“ egyház uralomra juttával „Isten legyen minden mindenekben“. Igen, e láthatatlan egyház a czél s ez nem utópia, mert megvan az, él az most is, mindenütt a hivő lelkekben ... És a hol él, ott nincs szolgasága a betűnek, ott teljes szabadság van a szellemben . . . Azért itt nincsen türelmetlenség sem. A hit a maga individuális psychologiai lényege szerint sohasem intoleráns. Hiszen egyéni érzelmi állapot az; és vájjon nem oly szent, nem oly boldogitó-e ez érzelem más szivében is, mint az enyémben ? A hivő, nem a dogmatikus, de a szívvel hivő, nem kérdezősködik másnak hitvallása után, annál kevésbbé mer felette Ítéletet mondani; hiszen tudja, a maga személyes tapasztalatából megtanulta, hogy kinek-kinek hite az ő legszentebb személyes életténye, a melybe erőszakos kézzel nyúlni szentségtörés. Az igazhivők e láthatatlan közössége az „extra ecclesiam nulla salus“ elvét nem ismeri, ez erkölcsi szörnyűségre csak egy tanító egyház juthatott el. A reformáczió volt az, a mely felszabadítva a hitben az egyént, ezt szabaddá tette a gondolkozásban is, s ez alapon, azon kor tudományos és vallásos műveltségének megfelelő módon, összhangba hozta, ami együvé tartozott, az evangéliumot a művelődéssel, a vallást a tudománynyal. Nos, ez örökét most megtagadná talán? A reformáczió volt, amely a tudományos kutatást felszabadította az egyházi tekintély jármából. Több: a reformáczió volt az, a melyen, a renaissance-szal együtt, egész modern tudományos és kulturális haladásunk alapul. Vájjon saját szellemének e hatalmas erőre jutott legkedvesebb gyermekeivel most szembehelyezkednék talán? Nem! A reformáczió egyházának, a mely a szellem szabadságának talajáról fakadt, tisztában kell lennie avval, hogy tovább is csak e talajon fejlődhetik, különben elsatnyul, s benne és vele az evangéliom, a keresztyénség is. És e feladatához fegyverzete kész; ráutaltam már: Isten igéje és nyilvánvaló észokok. Csak tudja e két fegyverét jól forgatni; csak tudja a két fegyvert s velők és bennök hitet és gondolatot, szivet és észt harmóniában tartani s bizonynyal övé a győzelem. Felséges perspektíva: visszahódítani egy elvesztett világot s benne munkálni Isten országát. Fenséges hullámmagaslat, a melyre
