A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1904-1905 (Budapest, 1905)
I. Felolvasó ülés
17 el kell jutnunk a mélységes hullámvölgyből, a melyben most tespedünk. El kell jutnunk, mondom, mert ez a fejlődés élettani törvénye. És ez a feladat, mint az élet és fejlődés egyházára, a reformáczió egyházára vár, csak értse meg, csak jöjjön a maga lényegével tisztába . . . Madáchunk fenséges tragédiájában olvassuk, hogy Kepler, a ki egy léha szolgalelkü korban ott tépelődik a jövő felett, egyszerre — mintegy vízióban meghallja a Marseillaiset s mintegy kijelentésszeriien egyszerre megtalálja a megváltó jelszót, a mit keresett : Szabadság, egyenlőség, testvériség. Oh hallom, hallom a jövő dalát, Megleltem a szót, ezt a nagy talizmánt, Mely a vén földet ifjúvá teszi. (Vili. szin vége.) Hát nekünk e „szót“, e világ titkát megoldó nagy elvszót nem kell keresnünk, ismerős már az közel 2000 éve s bizony ez fogja majd egykor megvalósítani a Kepler vizió-álmát is s meghozni az emberiségnek az igazi szabadságot, egyenlőséget és testvériséget . . . Azaz hogy meg is valósította már, csak nyúljunk utána ... És ez a világ titkát megoldó egyetlen nagy szó, egyetlen nagy dogma a Szeretet. S ha majd a keresztyénség csak ez egyetlen dogmát fogja ismerni; ha majd az egyházak e szeretetben fognak versenyezni csak; ha a reformáczió e szeretetben való teljes megújhodásnak minden utógondolat nélkül magát teljesen alá fogja vetni s nem fog keresni és akarni egyebet, csak az e szeretetben élő Krisztust mindenben és mindenütt: akkor fog beállani a második, az igazi, a teljes keresztyén renaissance. Stromp László. 2
