A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)

I. Felolvasó ülés

i

9

Néhány nap múlva, okt. 31-én lesz a 386-ik évfordulója ama napnak, melyen Luther Márton, a wittenbergi egyetem tanára nyiltan kimondta a reformáczió szükségét.

Emlékezzünk meg e napról áhitattal és [lelkesedéssel mi unitáriusok is: mert hiszen a reformáczió tette szabaddá a lelket és adta vissza az emberiségnek a gondolat szabadságát! ... Az emberi szellem felébredt tevékenysége öntött uj életet a kereszténységbe és az egész emberiségre nézve kiapadhatlan forrása lett a haladásnak, fejlődésnek s az emberi méltóság kialakulásának.

Legyen áldott és örökéletü előttünk is Luther Márton emlékezete, ki megteremtője és inditőja volt e nagy szellemi mozgalomnak.

S midőn a nagy reformátor emlékének kegyelettel adózunk, örvendünk, hogy ép az ő egyik legkitűnőbb szellemi harczosát, a protestantizmus egyik legbátrabb zászlóvivőjét s ékesen szóló egyházi emberét tisztelhetjük körünkben. Hálások vagyunk érte, hogy kérésünknek engedve eljött közénk, hogy nagytudományu előadásával termékenyítse meg a mi elménket és szivünket a vallás ihletével s az egymás iránti szeretet magasztos érzelmeivel töltse el.

Legyen tisztelettel üdvözölve ama férfiú, ki egy korszakalkotó, gyönyörű műben irta meg a nagy Pál apostol életét s ki annyi más kitűnő munkával gazdagította hazai egyházirodalmunkat.

Legyen igaz testvéri szeretettel fogadva a mi lelkes barátunk, ki nemcsak szóval, de tollával is védelmünkre kelt a protestáns orthodoxia felfogásával szemben.

Hozta Isten körünkbe s fogadja előre is legmélyebb köszönetünket és hálánkat szives megjelenéséért!