A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
Évi rendes közgyűlés
80 tárgyául. A meggyőződés erejével, a tudás alaposságával s a vallásos érzés mély ihletével hirdették mindnyájan vallásunk eszméit, külömböző szempontokból. Általában hálásan kell elismernem, hogy egyletünk minden tagja teljes tudatában van közös missziónknak s a felelősség és munka terhének megosztásával, kitartó lelkesedéssel igyekszik nagy czélunkat elősegíteni. És ez helyesen van igy! . . A komoly akaraterőnek tettekben kell nyilvánulnia. Munkára ösztökél a kor szelleme is. Ifjú századunk egyik jellemző vonása, hogy a vallásos eszmék ellenállhatatlan erővel nyomulnak mindinkább előtérbe, helyet kérve magoknak a szellemi és társadalmi élet mozgalmaiban s nem egyszer a politikai törekvéseknek vezetésében is. E jelenségnek okait — eltekintve az egyéni hajlamoktól — a szocziális állapotokban, a tudomány haladásában és a hatalmi érdekek istápolásában kereshetjük. Ami a szocziális állapotokat illeti, tagadhatatlan, hogy az anyagiasság túlhajtott uralma megingatni látszik a népiélek egyensúlyát. Az eszményi felfogás tisztasága elhomályosul. Az önbizalom megrendül. S az anyagi erők összehalmozása megszüli a nagy tömegek nyomorát. Nem csoda, ha korunkban az emberi szív vigaszért újra a vallás felé kezd fordulni s ábrándokat sző Krisztus országáról, s az ő szeretetének apostoli tanításai után áhítozik. A tudomány óriási haladása szintén erős lökést adott napjainkban a vallásphilozophiai mozgalmaknak. Még az absolutizmus uralma alatt álló és hatalmas szervezetű Katholikus Egyház kebelében is vulkánikus forrongások észlelhetők. Hittudósaik közül mind többen és többen vállalkoznak arra a nehéz feladatra, hogy a dogmát összhangba hozzák a tudomány ismereteiből táplálkozó modern korszellemmel. Elég utalnom ama hatalmas reform-mozgalmakra, melyek a nemrég elhunyt Kraus Ferencz freiburgi, Ehrhard volt bécsi és Schell würzburgi theologiai tanárak liberális müveiknek hatására keletkeztek E világhírű katholikus theologusok nem kevesebbet akarnak, mint azt, hogy az úgynevezett politikai katholiczizmus helyett, inkább a vallási lépjen előtérbe, mely a vallásos élet bensőségét fejleszsze s követelik, hogy a katholiczizmus ne zárkózzék el a modern tudománytól és műveltségtől. Montalambert katholikus vezérférfiu is azért harczolt a múlt században, hogy a modern eszméket a katholiczizmussal összeegyeztesse.
