A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
VI. Felolvasó ülés
69 Most már fölösleges volna tovább fárasztanom idézésekkel a szives türelmet. íme a modern kor magyar irói nemcsak hogy elégtételt szolgáltatnak a biblia igazságát keresők szenvedéseiért, hanem beleviszik a magyar szellembe az uj kor fölfogását, s ezen a téren is sorakoztatni igyekeznek a tudományra szomjas magyar nemzet fölvilágosultabb elemeit a müveit nemzetek tudósai mellé. Minthogy ezzel azt is igazoltam, hogy a biblia tudományos és kritikai vizsgálása ma már nem felekezeti érdek, hanem tudományos követelmény, áttérhetek arra, a mit föladatomul kitűztem, hogy egy pár vonásban megmutassam, milyen a biblia mai világításban. * * * A biblia ma egészen uj, egészen más a sorrendje, más a tartalma, mások az irói, mások a hősei, sőt ha lehet ily kifejezést használnom, mások az istenei is. Nem is tudnám megmondani, mely általános nézet változott oly sokat, mint az, amit a bibliából tápláltunk. Mert azt hiszem még a csillagrendszer, az emberi szervezet, a mikrobák fölfedezése, a villany alkalmazása sem olyan meglepő, mint az, ami a bibliával történt, mivel az érintett téreken volt némi ismeretünk ugyanabban az irányban, de a biblia olvasása, értelmezése oly annyira más irányba volt terelve, hogy az előtt csak száz évvel is hihetetlennek mondotta mindenki, hogy oda jussunk, a hol most vagyunk, midőn Egyptom, Assiria, Babylonia, Görögország, tehát az úgynevezett nagy pogány világ mind beállott bibliamagyarázónak és mindennap uj, meglepő világításban mutatják be, hogy amit gyermekkorunktól kezdve mindig úgy tanultunk és úgy hittük, a hogy az Írásban kaptuk, az más egyebet is jelenthet és pedig szebbet, bölcsebbet, igazabbat és költőiebbet. Igaz, hogy a sorrend teljesen megváltozik. Mózest tartottuk vezetőnek a bibliairodalomban, és minden utógondolat nélkül megnyugodtunk azon, hogy az az isteni férfiú épen oly könnyen Írhatott öt hatalmas kötetet a pusztában, a hol 40 évig vezette vándorcsapatját, keresve számára ételt és italt, mint a mily könynyen irt 150 zsoltárt Dávid, ki hárfájával csillapítja a beteges lelkű Saul dühöngését, parittyájával leteriti az óriás Góliátot, bátorságával legyőzi az addig megfékezhetetlen filiszteus tábort. Ma már Mózest kihagyjuk az Írók közül és megelégszünk azzal a dicsőséggel, amelyet érdemel, mint népének vezére, ki az egyptomi szolgaság nehéz igája, a pyramis-épités fáradalmai helyett utat mutatott a tejjel és mézzel folyó földre, hogy ott meg