Pethő István: Hiszem az öröklétet. A betemetett kutak. Unitárius egyházi beszédek - Unitárius kereszténység 2. (Budapest, 1935)

Hiszem az örökéletet-■■ Oh milyen könnyű volt, amikor az iskolában megtanultad-•• Nem is gondoltál arra, hogy tényleg hiszed-e csak a felmondott leckében ezt is megvallottad. Hanem most állj ide a temető kapujába és kiáltsd végig a halottak sírjai felett. Most mond meg, hogy tényleg hiszed-e? Ne nekem mond, mert én úgy is tudom, hogy e hit nélkül te nem is élhetnél, vagy örökké szerencsétlen lennél. De állj szembe a haldokló beteg kínjának ütemére táncoló halállal s előtte fejezd be a hitvallásodat.

Feszítsd meg még egyszer, ha akarod tudásod izmait, mozgósítsd a gondolkodó agyrétegeid roppant erejű katonáit s ha igy könynyebb neked, mond el, hogy mit tudsz az örökéletről. De ne nekem mond el, mert én tudom, hogy te a tudásoddal tagadó álláspontra is állhatsz, hanem tégy vallomást a szivednek, melyben féltve őrződ az elköltözött kedveseid emlékét és benne hordozod a saját halálod bánatos sejtelmeit is.

Hiszem az örök életet... Vájjon tényleg hiszem-e ? Vagy csak elfogadom-e hitemet, mert nem merem megtagadni azt?

Hiszem az örökéletet... De hogyan hiszem? Vagy pedig túlságosan nehéz ez a hit nekem s megelégszem rejtelmes sejtelmeivel és igazi tartalommal soha sem tudnám megtölteni a hitemet? Mind olyan kérdések ezek, amelyek az embert vagy az Istenhez emelik fel, vagy le-7