Pethő István: Hiszem az öröklétet. A betemetett kutak. Unitárius egyházi beszédek - Unitárius kereszténység 2. (Budapest, 1935)

annyit ért, hogy tudni akarták vele az Istent, az Ö elsőszülött fiát, az Ur Jézus Krisztust, a saját lelkünket és e szent titkokkal együtt az örök életüket. Szegény jó unitáriusok, akiknek a vallás nem tudott több értelmet adni annál az egyszerű erkölcsi parancsolatnál, tégy jót és kerüld a gonoszt,,mert ebben benne van maga az üdvösség is. Oh nem, testvérem! Élhettek Matuzsálem koráig is a földön s örökké csak jót tehettek, úgy is kevés lesz az, hogy jó cselekedetekkel hit nélkül elérhessétek és megláthassátok az Istent. Az igazi vallásnak vannak ezeknél misztikusabb aktivitásai, melyeket egyedül a tiszta hit erejével lehet csak megélni. Az örökéletet nem lehet csak prédikálni és csupán jó cselekedetekkel szolgálni, mert az örökélet ennél nagyobb alázatosságot, mélyebb istentudatot, törhetetlen szent hitet követel magának az ember leikéből.

Hiszem az örökéletet. Hiszem. És nem is akarok többet tudni róla. Elég nekem az, hogy szent bizonysággal hiszem.

Testvéreim 1 Ismét ránkborul a csendes alkonyat. Sötét árnyai betöltik körülöttünk a földnek minden kis zugát, amelyben reggel óta mostanáig világosság ragyogott. Fekete arcot ölt magára az éjszakába szenderülő világ. Olyan ez, mint amikor az élet alkonyán beköszönt hozzánk sötét árnyaival. De a felhők között, a tiszta égbolton csillagok ragyognak s valahol a nyugati tájakon most is világit a nap, ez az

18