Pethő István: Hiszem az öröklétet. A betemetett kutak. Unitárius egyházi beszédek - Unitárius kereszténység 2. (Budapest, 1935)

örök fényforrás. A csillagok is feléje fordulnak s tőle kapott fényükkel a sötét éjszakában igy ragyognak. Olyan ez a sok millió kis áttüzesedett kis bolygó, mint a hit bizonysága az örökéletről. Krisztus felé néz s hol a tudás mély álomra szenderült s behunyta fáradt szemeit, a hit a sötét éjszakában is fénylik és világit.

Mi nem tudunk e földön többek lenni, mint a sötét éjszakában a nap felé tekintő bolygó csillagok. Esztelen bolygó, melyik nap nélkül önmaga akarna világítani s igy a kéklő égbolton egyedül, elhagyottan, sötéten maradna.

Ha te egyszer engem az örökéletről kérdeznél, én, testvérem, neked egy másik kérdéssel felelnék. Mond csak, a te unitárius lelked vallásosságában van-e annyi erő, amellyel Krisztus felé nézz és Simon Péterre}, vallomást tégy neki: Uram, kihez mehetnék ? Örökéletnek beszéde van te nálad. És én hittem és megismertem, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten fia.

(Ez az egyházi beszéd elmondatott a szerző által 1934. évi március hó 25-én d. u. 6 órakor a Koháry-utcai unitárius templomban.)

19