Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
VII. Kríza János: Új papok felszentelésekor püspöki beszéd
95 VII. ill papok felszenteléselioi'i beszéd. Mondotta dél előtt KRIZA JÁNOS, püspök. Szeretett szolgatársaim, testvéreim az Úrban! Szebb és magasztosabb órában Krisztus táborának egységhivő vitézi még eddig soha nem állottak síkra, mint ti fiatal felszentelendők, e szent alkalommal. Háromszázados múltúnk emléke mint komoly, fenséges arezu angyal lebeg felettünk, lelki szemeink előtt felidézve dicsőült alakjait egyházunk bajnokainak, kik amaz emlékezetes lelki forradalom éveiben, Erdélynek földén,— s legtöbbször ezen polgári s vallási szabadságeszmék által megszentelt város kebelében, élvezték a hit- és lelkiismereti szabadság lélekemelő gyönyörét, s éppen egy vallási mártius 15-én—1566- ban—vitatták itten először háboritlanul az istenegység eszméjét.— S a feltetszett negyedik század reménye mosolygó arczczal integet felénk, öszszeölelkezve a jelenkor üde életszinü, de súlyos munkákkal küzdő angyalával. Ilyetén jelenségek közt indultok el ti ai! a legnemesebb harczra, a melynek előcsatáit már saját szivetekben meg kellett harczolnotok, hogy embertársaitok lelkében is annak minél szebb győzelmeit arathassátok. Ne lenne-e képes egy ily rendkívüli pillanat magas önérzetet önteni kebletekbe apostoli hivatástok magasztos volta iránt, hogy minél erősb ihletet s ösztönt nyerhessetek annak hű folytatására. S itt vészén környül benneteket anyaszentegyházunk dísze, virága, s még meszsze távolból — Álbionból is hozzánk látogatni jött hitrokoninkkal szaporodott gyülekezete;— és midőn ti a nagy feladattól mintegy viszszarettenő erőtlenségtek érzetében most ezen egyetlenegy alka
