Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd
89 E tények egyfelől a trinitárizmust az egyház szüleménye gyanánt tüntetik fel; de másfelől azt is kimutatják, hogy az egyház az első két században unitárius volt. Ez állításomat igazolják a „Cselekedetek könyve“ és az apostoli levelek; igazolják az antiockiai egyháznak, a legnagyobb missiók és a hitszabadság bölcsőjének, a Philo iskolájából a keresztény egyházba jött atyák ellen folytatott harczai; igazolják Origen '), Ambrosius, Justinus2), Irenaeus3) és Lactantiusnak4) öszhangzó nyilatkozatai, mely szerint „egy az Isten, a Jézus atyja, s csak egyedül őt kell imádni“, — sőt Tertullián, az unitárius Praxeásnak nagy ellensége , midőn az egyház átaláuos hitét irja le, úgy nyilatkozik5), hogy „az egyetlen egy Isten, és az ő fiában a Krisztus Jézusban való hit volt az egyház egyetemes hite a II-dik században“. Sajnálni lehet, hogy Praxeásnak és Pápiásnak iratai, s ezekkel együtt az egész unitárius irodalom le a reformáczióig elpusztittatott; de ha ezeket nem birjuk is, a Cselekedetek könyve, az apostoli levelek, a fennebb elősorolt tények és az egyházi atyáknak kezeinknél levő iratai is teljesen meggyőznek minket arról, hogy az egyház a két első században unitárius volt. Ebből kifolyólag, miután a két első század hite unitárius volt, miután az első keresztények azokat az elveket vallották és tanították , a miket nekik az apostolok tanítottak, az apostolok pedig azt és abban a szellemben tanítottak, a mit és a mily szellemben Jézus őket tanította, akkor a fennebb előadott tények arról is meggyőznek minket, hogy Jézus az unitárizmust tanította. Ezek nyomán ki merem mondani, hogy az unitárizmus fogalma azonos az évangéliom fogalmával, nem csak azért, mert az Jézus vallásának eredeti alakja, hanem azért is, mert egyenesen Jézushoz vezet, kinél „örök élet beszéde van“6). És éppen ez „örök élet beszédének“ igazsága felől való tiszta meggyőződés tette hathatóssá az úrnak beszédét szent vallásunk apostolai szájában; az ruházta fel őket az igehirdetés kettős tüzes nyelvével; és annak vívmánya a lelkiismeret szabadságának, ez előtt 300 évvel, éppen e lelki Jéruzsálemben, országos törvény által való biztosítása is. Ez „örök élet beszédének“ elvei, igazságai mais oly vérttel övezik az évangéliom óltalmazóját, a melyen semmi fegyver sem hat át, és oly fegyvert ad kezébe, a mely őt győztessé teszi az évangeliom ellenein. ') Comm. II. p. 47.; Opp. tom. I. p. 222. 3) Apói. I. p. 63.— Diai. c. Trypho. pp. 252. 282. 3) Lib. II. cap. 3.; III. 1, ') Institut, lib. IV. c. 13. sj L. Tertull. adv. Praxem. 6) Ján. 6, 68.
