Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd

90

De vájjon kik azok, a kik ellen az évangelionaot óltalmazni kell? Azok atyámfiai! a kik az évangéliomi igazságok által fölébresztett erkölcsi tehetségeket nem művelik, a kik annak munkásságát elnyomják, és nem töltik be, hanem elmulasztják teljesíteni erkölcsi kötelességeiket , az Isten törvényét. S miután a pap ama meggyőződéssel lépett az évangéliom óltalmazására és az igazság ügye érdekeinek előmozdítására, hogy az az Isten beszéde, s ennélfogva igazságot tanít, hogy az az emberi lélek előtt az örök boldogság elérhetésének, a tökéletesedésnek és az Istenhez hasonlóvá lehetősnek útját és módját tárja fel, — ugyan azért neki szívvel, lélekkel azon kell lenni, hogy azt magyarázza, befolyását terjeszsze, s elhárítván az ő munkásságát gátoló akadályokat, eképpen lehetővé tegye amaz ország valósulását, melyről Jézus azt mondá, hogy az „nem e világból való“. Ha az igazságnak nem lennének ellenei, akkor könynyü volna neki a próféták nemes harczát megharczolni. Ámde fájdalom! ott áll mindjárt legelői gátúl a hitetlenség, a mely az álbölcselkedés jég-kérgébe burkolózva azzal támadja meg az évangéliomot, hogy az hátrányára van az ész kifejlődésének; ott áll a közönyösség, a mely lágymelegségével akadályozza a szellemi világosság elterjedését; ott áll végre, hogy többet ne említsek, az érzékiség, a mely csábszavaival lebilincseli, tévútra viszi a lelket, elvakitja az értelmet, elnémítja a lelkiismeret szavát, s bűnre vezeti az akaratot. Ezek ellen kell neki mególtalmazni, alapigénk szavai szerint, az évangéliomot. Ezeket kell neki legyőzni, meghódítani annak egyetemes elveivel, tiszta igazságaival, hogy megerősödvén a hitben, erőt és bátorságot nyervén, hagyják el bűneiket. Ezeket kell elvezetni ahoz a fenkölt szellemű tanítóhoz, akinél „örök élet beszéde van“, s a kiben a ki „hiszen, örökké él“ J). És ekkor ezek is tudni fogják, hogy mi ihleti reményeiket, mi lelkesíti törekvéseiket saját javulásokra és felebarátaik felsegitésére; ekkor ezek is óhajtani fogják a tökélyt, s törekedni fognak az előttük álló végetlen pálya megfutására.

Csak hogy midőn a pap az évangéliom óltalmazásának dicső küzdterére lép, harczaiban ne anyagi fegyvert, hanem szellemit, az igazság hatalmas fegyverét használja. „Öltözze fel“ Pál apostollal2) „az igazság fegyverét, a hit és szeretet mellvasát“, s ezekkel biztos lesz a siker; mivel „e fegyverekkel minden emberi okoskodást elfordít,. és minden nagy ságot, mely fel') Ján. 3, 16. 36. J) Eféz. 6, 11.; Tess. 5, 8.