Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd

83

a mi nézeteink elterjedésében nem hogy örvendettek volna az emberiség fejlődésének , hanem azokat, jövedelmeik csorbulása tényezőinek tekintvén, ez okból elnyomni igyekeztek; végre bár menynyi szemrehányást kellett is kiállanunk , mi az „apostolokkal örömmel mentünk el a tanács elől, hogy méltókká tett az Isten minketarra, hogyJézusértboszusággalillettetnénk“1); mi boldogok voltunk, tudva, hogy „az Űrért terheltettünk gyalázattal2), Pál apostollal akkor is „jót kivánván másoknak, ha sanyargattak és szidalommal illettek“ 3). Ma pedig különös örömmel tölt el minket az a tény, midőn látjuk, sőt mindennap tapasztaljuk, hogy ma — és ez az emberiség miveltebb, előbbre haladott korát jelzi — ma az értelem a tapasztalatok , vizsgálódások által sokat erősödött, és az emberek kezdik elvetni az absolut dogmákat, melyek a szellem látkörét korlátolják. Ma a bibliai kritika, a tudományok jelen állása; az uuitárizmusnak Angliában, Ámérikában és itt Erdélyben kivívott állása; az a jelentékeny befolyás, melyet az unitárius nézetek a müveit Európa minden egyházaira gyakorolni kezdettek; és az a jelenség, mely szerint ma minden más felekezetbeli felvilágosodottabb egyesek irataikban és vallomásaikban nyilvánosan kifejezik nézeteink iránti vonzalmaikat, szeretetöket,— ezek a jelenségek egyenként és öszszesen igazolják nézeteink helyességét, elégtételt adnak nekünk a homályosabb kor rágalmaival és üldözéseivel szemben; másfelől pedig reményt nyújtanak, hogy az emberek kevésbé gondolkozó többségének vallásunk iránti előítélete, ellenszenve is lassanlassan eloszlik, hogy a világ átalánosan fel fogja ismerni benne a jézusi tiszta igazságokat, a keresztény vallás legtisztább, legszabadabb elvű, legészszerübl) alakját, és követni fogja. Mert lehetetlen atyámíiai! hogy az eszes, értelmi és szellemi tehetségekkel felruházott lényt, az embert, inkább meg ne nyerje az a vallás, a mely történetileg Jézus magasztos elveit vallja magáéinak, a mely ez elvekből kifolyó oly kötelességeket állít hívei elébe, melyeknek égies czélokra vezérlő voltát kiki könynyen felfoghatja és teljesítheti, s a mely ennélfogva a maga irányáúl a biblia és hittudomány észszerű kezelését tűzte, — mint az a dogma, a mely az évangéliomra annak szellemével egészen ellenkező értelmet erőszakol , azt követelvén az emberektől is, hogy ne okoskodjanak a biblia felett úgy , mint más könyvek felett, és ne használják eszöket annak igazságai kikutatására, megértésére, s

') Csel. B, 41. *) Zsolt. 69, 8. J) 1 Kor. 4, 12.

6*