Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd

84

ezek nyomán boldogságuk keresésére, hanem elégedjenek meg azzal, a mit ily szellemű dogmák által fejlesztett leikök sugall.

Ha ez igy volna, t. i. hogy az észt a vallás igazságai keresésére és a vallásos élet kifejlesztésére nem lehetne felhasználni, akkor nem állhatna meg, a mit Isten a teremtés könyvében mondott: „Teremtsünk embert a mi ábrázatunkra és hasonlatosságunkra“1) valamint az sem: „Teremte azért Isten embert az ő képére“; akkor az ember az oktalan állatok közé alacsonulna le, a melynek nincsenek magasabb áspirátiói, ösztöne is azért van, hogy azzal élelmét megszerezze; ekkor az ész nem a szellemi életnek, hanem az érzéki életnek volna eszközlője, tényezője, — sőt ekkor átalában nem is volna szellemi élet, nem is volna szükség az észre 2). Miután pedig én a lélek és ész között nem tudok különbséget tenni, hanem mindkettőt ugyanazon egy égi, isteni szikrának tartom, — ennélfogva azt állítom, kogy kedélyemet csak az lelkesíti, akaratomat csak az indítja tettre, lelkemet csak az elégíti ki, a mit eszemmel felfoghatok, és a minek erkölcsileg jó voltáról eszemmel tiszta meggyőződést szereztem.

Ily felfogható, ily észszerű és meggyőző igazságoknak tekintem én az unitárizmus elveit, melynek észszerüsége alatt azt értem, hogy annak igazságai öszhangzanak a lélek nemesebb vonzalmaival és a szellemi élet fenséges törvényeivel és czéljával. Ha az ember Isten képére van teremtve, akkor az ember képe annak tökéletessége fokához képest kisebb, nagyobb mértékben megfelel az isteni képnek, léleknek. Ha a keresztény vallásnak alapítója, Krisztus, az Isten képére vau teremtve— mert Isten őt is, mint minket, a maga képére teremtette, — akkor az ő képe a legfőbb értelem kisugárzása. És ha — a min senki sem kételkedhetik — az évangéliom Istentől van, akkor az évangéliom nem egyéb az emberi léleknek az isteni lélekkel való társulása módjánál, s az Isten képének megközelítésére vezető isteni törvényeknél, értelemnél ; mert mindaz, a mi Istentől származik, az az értelemnek, vagy

') 1 Móz. 1, 26. 27. l) Az ész léteiét, s annak Istennel való hasonlatosságát fenségesen fejezi ki Cicero e szavaiban.- „Az erkölcsi törvény az Isten szelleme, a kinek legtökéletesebb esze parancsol, vagy tilt . . .; a valódi és első törvény az Istennek egyenes esze . . .; ez az ész, midőn az ember szellemében megszilárdult és kifejlődött, a törvény... . Mivel pedig az Istenben is, az emberben is van ész, annálfogva van az embernek Istennel való első társulása, van tehát hasonlatosság Isten és az emberek közt. E szerint azt mondjuk, hogy mi az égiek családjához, fajához, vagy nemzetségéhez tartozunk. A honnan a következik, hogy az embernek Istent megismerni anynyi, mint megismerni származását és arra viszszaemlékezni“. — ("De legibus, lib. I.)