Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd

82

Igen, atyámfiai! mert e nézetek minket sokkal közelebb vonnak Istenhez, és őt a legszeretetreméltóbb jellemnek tüntetik fel. E nézetek, ez elvek teljes világot deritnek ama fő lényre, teljesen kielégítik a lélek vágyait ama végetlen szellemet illetőleg, a kiben a mi szeretetünk egészen öszpontosuljon, s a ki a mi erőtelenségeinket édes atyai szeretetével gyámolitsa. Ez elvek igazságaiból nyert meggyőződésünk alapján származott hit fényénél minden vonzóbbá , szebbé válik előttünk. A létei, melyet e hit világánál megismert jó atyától nyertünk, megbecsülhetetlen ajándékká, az élet örömmé, az ő jelenléte felemelővé, és kötelességeink édesekké válnak előttünk, tudván, hogy ezek hü betöltése a legszebb ajándék , a mit neki adhatunk. E hit világánál felismerjük minden emberen , minden okos valóságon , Isten képének vonásait, a mely minket testvérekké teszen nem, faj és felekezeti kü• lönbség nélkül, — és e hit szövétnekénél ismerjük meg tisztán czélunkat, ez által nyerünk erőt és kitartást annak elérésére, melyhez eljutva, lelkünk egyesülni fog a mi atyánkkal.

És mégis daczára annak, hogy szent vallásunk apostolai e lelki békét nyújtó tudományt hirdették, Pál apostollal „mindeneket kárnak állitván a Krisztus Jézus ismeretének nagy voltáért“ *); daczára annak, hogy ők Jézus szelleméhez és szavaihoz híven életök feladatáúl az emberiség tökéletesitését, nemesítését, szabaddá tételét tűzték, e feladat megoldását lehetővé tenni igyekezvén az által, hogy a lelket, az azt lebilincselő áltanok, kárhozatos dogmák kötelékeiből és nyomása alól kiszabadították, viszszatértek Jézusnak életet adó forrásvizéhez, s másokat is oda vezéreltek; — daczára, mondom, mind ez apostoli szorgalmatosságnak, törekvésnek, vallásunk hívei folytonos gúnynak, rágalomnak, szidalomnak voltak kitéve. Őket — miként a zsidók Jézust— eleitől fogva káromlást szólóknak2), Krisztust tagadóknak 3), eretnekeknek csúfolták; vallásunkat csak a hideg ész spékuláczióin , de nem az évangeliom tanításain alapult vallásnak tekintették.

De bár menynyire irtóztak is tőlünk azok a tudatlan fánátikusok, a kik minket szörnyeknek tartottak; bár menynyire üldöztek is minket—miként Jézust—ama kétszínű farizeusok és írástudók, akik

') Filipp. 3, 8. 2) Máté 9, 3. 26, 6ő. Ján. 10, 36. 3) E gúnynév onnan veszi kezdetét, midőn Dávid Ferenoz, az ó testamentomi iratoknak világos kifejezései, Jézusnak nyilvános parancsa, és az apostoloknak tiszta tanításai nyomán csak az egy Isten imádását és segítségül hívását kezdette tanitani, Jézusnak istensége és segítségül hívása kizárásával.