Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd

81

melyet öntudatosan, teljes szabad akaratból és a törvényt ismerve, vittünk végbe.

Ez unitárius nézetek szerint Isten nem egy boszuálló, haragos Jehova, nem személyválogató, a ki némelyeket üdvösségre, másokat kárhozatra teremtett, sőt nem is büntet véges lényt végetlen, örök kárhozattal; e nézetek szerint Isten nem vérszomjas lény, a kinek igazságosságát, a kárhozatra Ítéltekért, ki lehetne engesztelni egy ártatlannak vérével, — hanem végetlen jóságu és kegyelmű Isten, ki minden gyermekét egyformán szereti és egyformán akarja boldogítani; egy igazságos atya, a ki mindenkinek érdeme szerint fizet meg, és csak azért büntet, hogy gyermekeit megjavítsa, s az által őket a valódi boldogság részeseivé tegye. E nézetek szerint nem kell egy második, vagy harmadik személy közbenjárását kérnünk, hogy a mi kérésünket Istenhez juttassa ‘), hanem megtaláljuk őt mi mindenütt, kérésünk egyenesen és közvetlen hozzá hat, s ő teljesiti is azt, ha bölcsesége jónak látja.

E tudomány isteni eredetű, melynek az a czélja, hogy minket annak forrásához, Istenhez vezessen. Mi ezt a szent Írásból merítjük, oly tisztán, mintha még most is füleinkbe csengeni hallanék Jézus szavait , hangját, midőn azt tanítványainak és a népnek, a hegyen hirdeti. Hogy én e tudománynak mentői nagyobb mérvű terjedését óhajtom , azt nem akarom eltitkolni, — aynyival inkább, mert erkölcsi hibának, önzésnek tartanám magamba zárni azokat az egyetemes erkölcsi elveket, melyeknek czélja az egész emberiséget az egy Isten tiszta ismeretére vezérelni, tökéletesíteni és boldogítani. Én e tekintetben Pál apostollal tartok, a ki azt mondja, hogy „az igazságot fogva tartani vétek2). Az emberi lélek boldogságára az a legszükségesebb, hogy szivünket, lelkünket, sőt egész életünket Isten parancsai teljesítésére, betöltésére szenteljük. S bár e boldogságot, erkölcsi jóság által, mind a keresztény, mind a pogány vallásnak bármely alakjában el lehet érni; de én azt hiszem, hogy a fennebb elmondott nézetek legöszszhangzóbbak lévén a valódi kegyességgel3), és leginkább befolyván az igazi vallásos élet kifejlesztésére, az azokban foglalt igazságok, elvek leglényegesebb tényezők a boldogság elérésére. Ezért óhajtom én azt, hogy e nézetek, mint a boldogság fontos tényezői, minél nagyobb körben gyakoroljanak befolyást az emberek lelkeire. * 4

’) Az értelmi és erkölcsi világban Isten nem közvetve teremtményei által közlekedik, hanem közvetlen elménk, eszünk által közli magát. L. A kereszténység bölcsész, tanulmány. Nicolas A. 139. 1. 'í) Rém. 1, 18.

4) Ez a kegyesség — Ciceróval szólva — nem egyéb az Isten iránti igazságnál.

6