Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd
78 haladása, a tudomány és az emberi szellem fejlődése mutatja, sokszor tévedtek is. S miután Pállal csak „az Istennek erős fundament oma áll meg“1), ennélfogva a papnak más fundament oma nem lehet azon kívül, amelyet ő Jézus által vetett“ az évangéliomban 2). Abban vannak letéve az emberi lélek lehető kívánalmai, az örök élet, igazság, szeretet, jóság, egyenlőség, szabadság boldogító eszméi, az egy igaz Isten tiszta ismerete, a tökéletesedés és teremtőnkköz, az ő képéhez, hasonlóvá lehetés útja és módja. Innen az évangéliomi eszmék, elvek, már egyfelől eredetüknél fogva, valamint a léleknek Istennel való rokonságát, az Isten tiszta ismeretét, helyes imádását, az igazság eszméi felfogását, a tökély elérését kimutató, megközelítő, eszközlő és előmozditő természetűknél,— másfelől pedig örök becsű, a lélek vágyait minden korban és minden népeknél kielégítő, egyetemes, boldogító és erősítő voltuknál fogva oly fenséges igazságok , hogy azoknak egyszerű , tiszta és zavartalan élvezete által, a lélek emelkedettebbé, nemesebbé, tökéletesebbé és hatalmassá lesz; de ha azokat nem úgy közöljük másokkal, miként Jézus , egy-egy „a gaz dagról és „Lázárról“, az „irgalmas Samaritánusról“ és „a tékozló fiúról“ szóló példázat alakjában; hanem hideg tudományos rendszerbe szedjük ; ha emberi találmányokkal vegyitjük, — sőt ha azokat meddő vitatkozás tárgyaiúl és elméleti fejtegetés tétéiül tekintjük, akkor elvesztik életadó, vonzó, lelkesítő, tenyésztő és gyümölcsöző erejüket. A hit csak akkor erős, ha biztos. A vallás csak akkor boldogító, ha benső meggyőződésen alapul. Ha a keresztény igazságok valaha bűnöst javítottak meg, ha kisértések közt levőnek adtak erőt, kitartást és bátorságot azokkal szembeszállani, ha kétségbeesettnek csepegtettek vigasztaló balzsamot szivébe, és ha vértanúnak fontak koszorút homlokára, az onnan volt, mert ezek amaz igazságoknak egyszerű , könynyen felfogható, boldogító és lelki nyugalmat árasztó voltuknál fogva, meg voltak győződve azok isteni eredetéről. Az életnek ez édes forrásvizét kell tehát a papnak fölkeresni, megismerni, ennek tisztaságát kell mególtalmazni, fentartani; ezt kell neki itatni mindazokkal, a kik az igazságot szomjuhozzák, és ehez kell neki elvezetni szeretettel azokat is, a kik gyöngék, erőtelenek, vagy tán nem ismerik, és ez okból ellenségei; mert a pap csak akkor lát jó gyümölcsöt munkája után a bűnös megtérésében, a gyönge erősödésében, a kétkedőnek hitben való megszilárdulásában és az emberek ') 2 Tim. 2, 19. 2) 1 Kor. 3, 11.
