Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd

74

egészen elfogadta az unitárius vallást. így a kis Erdély a hitszabadságnak második bölcsőjévé, második Ántiokhiájává lön. Dávid Ferencz és apostol-társai anynyira az ember leikével rokon-szellemben, a „cselekedetek könyve“ írójával a népnek anynyira „saját nyelvén szólották az Istennek nagyságos dolgait“1), a lelki élet elveit, hogy a tudatlan elébb bámulni, azután eszmélni, vizsgálódni kezdett, a bűnös az erény útjára tért, a vad és könyörtelen kegyessé és jótékonynyá lön , a hitetlen és kétkedő hitet és meggyőződést nyert. Ők késedelem nélkül elmondhatták Pál apostollal: „hiszünk és azért szólunk“2).

Az „Istennek nagyságos dolgai“, és a tőle nyert igazságok által való meggyőzetésből származott munkásság kifolyása volt amaz Európa más tartományait meszsze túlszárnyalt - vívmány, mely szerint a Tordán 1557-ben jun. 1-én, 1558-ban márt. 17-én, és 1563-ban június 6-kán tartott országgyűlések végzésileg kimondották, hogy „mindenki azt a hitet vallja, azt a vallást kövesse, a mely tetszik“; annak eredménye volt az 1568-ban január 6-kán ugyan csak Tordán tartott országgyűlésnek a felvilágosodásban korszakot alkotó, fenkölt szellemű végzése, határozata is, mely a „1 e 1- kiismeret teljes szabadságát“ biztosította, s szent vallásunkat ez országban törvényesen bevett vallásnak nyilvánította. Eképpen Erdély ez előtt már három századdal kivívta és positiv törvényekkel biztosította azt a hitszabadságot, melyet Ámérika élőt ez csak másfél századdal mondott ki, Ánglia csak 1813 óta vívott ki a gyakorlati élet terén, a müveit keresztény világ többi országai közül pedig csak Austria, és ő is csak ez évben mondá ki némileg, az embert külsőleg és bensőleg megkötő dogmák bilincseiből szabadulni vágyó népek örömére és tapsai között. E szerint hazánk fejedelme és népei ez előtt már három századdal a vallásos fejlettségnek azon a fokán állottak, a melyre Európa miveltebb népei minden törekvéseik daczára sem tudtak még eljutni. Hova fejlődhettek volna még, menynyire be tudták volna tölteni Jézusnak ama parancsát: „Legyetek tökéletesek“, mily hathatósan tudták volna munkálni Isten országa eljövetelét, ha ők külső és belső háboritásoknak, sanyargatásnak, üldözésnek, kifosztásnak és elnyomatásnak nem lettek volna kitéve folytonosan, a szivében jó, lelkében nemes fejedelem elhunyta után!! . .. És mi e vívmánynak, az unitárius vallás ez országban való 300 éves törvényes léteiének, szen>) Csel. 1, 6—U. 2) 2 Kor. 4, 13.