Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
I. Albert János: Könyörgés a zsinat szombatestvéjén
5 vették a hit szent erejét, s buzgó eldődeink is a vallás menynyei igazságát, mely által országodat terjesztették: oh vezérelj minket is kitartás és állhatatosság által szent és igaz törekvéseinkben hitünk és vallásunk biztatásaival az élet végczéljára, hogy elvegyük pályafutásunk pálmáját. Mint emberek és keresztények minden hitkülönbség nélkül ékeskedjünk polgári erényekkel, hogy szeretet és türelem, szívjóság és miveltség, szabadság és jóllét tegyék boldoggá e hazát, melyben oly sok volt a vesztés. Legyen dicső az anyaszentegyház is, mely a Jézus tudományán felemelkedett. S ha láttak és éreztek zivatart apáink, szenvedtek gúnyt és üldözést eleink, hitünk vértanúi: oh legyen megáldva minden porszem, megszentelve minden emlékezet, melyet nekiek áldozunk; hadd váljon szeretetté a méltatlanság, türelemmé az irigység, egyetért é ssé a sóhaj és az óhajtás, közimává az egykori átok, s áldássá minden könycsepp, melyet valaha a méltatlanságért zokogó keblek és siró szemek hullattak!.. Nehéz napjaink, súlyos esztendeink után hozz boldog időt, s ha felderítetted a béke és kiengesztelődés nappalát; tedd tartóssá, fejtsd ki boldog sorsunkat, oszlasd el jövőnk borúját, hogy hirdethessük jó kedved esztendeit. Mig itt leszünk, hogy dolgaiddal foglalkozzunk, ne engedd elfelejtenünk, hogy igazságban kell járni, hogy tiszta szívvel s büntelen kezekkel jöjjünk fel az áldozatra, melyet Jézus emlékezetére, hitünk erősítésére, neved dicsőségének szentelünk. Vedd már óltalmad alá mindazokat, mikkel szerettél és megáldottál, miktől éltünk és boldogságunk függ. Védelmezd hitünket és e szent helyet; e várost, mely hajlékaiba fogadott, mint egykor ama szent város, melyben az innepen vették a tanítványok a szent lelket, erejét a hitnek és szeretetnek. Óltalmazd édes hazánkat; népeit s különböző nemzeteit tartsd meg az igaz tudományban, mely egymást érti, szereti és b oldogitj a. Áldd meg királyunkat is! Védelmezd a közelben és távolban barátainkat, szeretteinket , kiktől elszakadtunk; hitrokoninkat, kik meszsze bár, de lélekben köztünk vannak. S ha innen megtérünk, beszéljük el örömmel , a miket láttunk, s vigyünk reményt és biztatást a jövőre! Isten, minden népek Istene! im magasra szállanak érzéseink, mert szárnyakat adtál a gondolatnak: vedd a hit karjain hálánkat, nyisd meg dicső egeidet, fogadd szent füleidbe esedezésünket. Hallgasd meg oh vi 1 ágok ura, népek Istene szolgáidat és gyermekeidet!! Szent fiad által kérünk. Ámen.
