Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
V. Mózes András: A keresztény felvilágosodás diadala. Könyörgés és egyházi beszéd
57 Ezek a szolgaság keserves fiával enyhületet éreztetnek; hirdetvén a jogegyenlőséget: Isten előtt nincs szeméiy-válogatáso.) Szóval , mind az, mi a szivet nemesítheti, az akaratot pedig javíthatja; mind az, mi az anyagi vagy szellemi jóllétnek, a személyes vagy közboldogságnak alapja lehet, a vallásból—mint egyetlen forrásból ered. S minthogy a vallás—legyen bár megoszolhatatlan eszme magában, s elveiben az idők hatalma által változhatatlan — a századok lioszszu során keresztül változott; s főleg Jézus evangéliumában azon pontot érte el, hol a vizsgálódó ész lényegének szelleméhez közelebb juthatott; Istenről és emberekről, jogokról és kötelességekről tisztább eszmékben gondolkodhatott— a magasabb eszméknek, melyek a szabad vizsgálódás e terén, szabadabb szellemmel születtek, a társadalmi élet szabályaira nézve is befolyást kellett gyakorolniok—eloszlatni a polgári éjjek fellegeit, s az emberiséget a vallás teréni szabadsága szerint felszabaditni az alól, mi jogellenes, felszabaditni az emberi önkény és hatalom alól. S ha nem következett mindig, a minek következnie kelett volna, s az emberiségnek egyesek uralkodási vágya miatt szabadságában megkötve kellett élni — bizonyos ideig habár mert a szelleminek a testin : az erkölcsi erőnek a külső physikai erőn győzni kellett és kell: oh ne mondjátok, hogy a szabadság, melyhez a legtisztább boldogság kötve van, le van tiporva, mert éppen ezen a ponton, a külső kényszer fegyvereivel szemben látható a Jézus evangéliumából nyert szabadság lelkének ereje, midőn az tulajdonosával, rablánczainak csörgése közepette is büszkén kiáltat fel Jézus e szavaival: ne féljetek azoktól, kik a testet megölik, mert a leiket nemölhetikmeglp.) Igen h! a keresztény felvilágosodás által nyert szabadságnak lelke nem ismer hatalmat, mely az akaratot kényszeritni tudná ; resignatiot szül a sorssal szemben, tudván, hogy: a mi Istentől van, meggyőzi a világot q.), s megismertetvén velünk magunkat, mint Isten képére teremtett valókat, kiknek más teremtmények előtt hajlongani nem illik: az emberektőli félelemtől megszabadít—mert való és igaz az: hogy mentői elevenebb a Istenhezi viszonyunk érzete keblünkben, s mentői inkább meg vagyunk győződve az emberi gyarlóságról: annál kevesebb okot találunk arra, hogy magunkat- ember vagy földi hatalom előtt meghajtsuk. (B. Eötvös.) o.) Gál. 3, 28. p.) Mát. 10, 28. </.) 1. Ján. 6, 4.
