Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
V. Mózes András: A keresztény felvilágosodás diadala. Könyörgés és egyházi beszéd
52 Nap kelle tehát, tiszta világitó nap, a népek vallásos ege kiderítésére, melynek fénye előtt minden homály szétoszoljon; kulcs kellett, melylyel a rabláncz zárai megnyíljanak , hogy a nép szabad legyen szabadon gondolkodjék, higyjen és szeressen. A dicső fényű nap Jézusban viradott fel, égi magasztos ajánlás mellett: Ez az én szerelmes fiam, kiben én megnyugodtam, őtet hallgassátok, a.) Ki, eltekintve a jövő küzdelmeitől, bízva tudománya igazságában, évangéliuma hirdetésével kezd a vétkes homály oszlatásához; — kimondja a legfőbb igazságot: az Isten lélék, és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják; b.) s a népnek, mely Dávid és Ezsaiás jóslatait olvasva, szavaiban nem kételkedik, Ígéretben adja át rabiánczainák bűvös kulcsát: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, az én tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabadosokká teszen titeket; — mint olvastatni hallátok. Nagy érdemű zsinati gyülekezet! Jézus e szavaiban szükebb értelemben évangéliumának, szélesebb értelemben pedig az abból eredő keresztény felvilágosodásnak diadalát tünteti ki. Mi, hála a népek urának! ismerjük e boldogító diadalt; mert eljutottunk a keresztény felvilágosodás azon halmáig, hol a lélek szabadon gondolkodhatik, s honnan belátható az egész múlt; miután tehát szinte 19 század anynyi küzdelmeiben a győzelem zászlóját mindenhol az ő részén látjuk büszkén és magasan fennlobogva, — a nap dicső emlékének, mely szintén azon viradhatott fel, szent vallásunk törvényekkeli szentesítése napjának örökítése, legyen a Jézus évangéliuma, s az ebből eredő keresztény felvilágosodás diadaláróli elmélkedés által megünnepelve. Én elől megyek beszédemmel, s világot vetőleg eddigi állításaimra, három pontban szemléltetem a megvilágosodás diadalát, szemben Isten-, ember- és halállal; mert a keresztény felvilágosodás megszabadít 1-ben is az Istentőli félelemtől. A legelhagyottabb és legszánandóbb teremtés egy ember, nép avagy nemzet akkor, ha igaz Istenét nem ismerheti, iránta való kötelességeit nem tudja, s tettei felett , egy az igazságot mérlegelő lélek nyugtatólag nem szólhat; mert ő akkor egy oly pályán bolyong, melyet a hit lelkekre áradó fénye nem világit; hol az erkölcsi törvény nem jár útmutatóul a tettek ».) Mát. 3, 17. b.) Ján, 4, 24.
