Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
III. Kriíza János: Zsinatmegnyitó püspöki beszéd
29 III. JZslnat-megnyité beszéd. Augustus 30-kán vasárnap dél előtt mondotta KRIZA JÁISOS, püspök. Zsinati szent gyűlés, szeretteim az Úrban! Köszöntelek titeket egyházi főtanácsunk egybegyülése szent napján, mint egyszersmind három százados évfordulóján egyházunk létezésének — oly rendkívüli emlékünnepen, minőt unitárius nevet viselő keresztény ember még eddig nem ünnepelt; nem: mert az időknek egyházi életünkre nehezült viharos járása, a hazai körülményeknek többé kevésbbé szünet nélkül nyomasztó hatása miatt, a magyar hazának e szögeletfőldén vitézkedő egyházunk jubileumi iinnep-szentelő víg hangulatban lenni, s fennállásának első és második százados emlékünnepét megülni szerencsés nem lehetett. Köszöntelek titeket, kedves hitrokonaim, mint illő hozzám ez idő szerint elsőhöz az egyenlő munkások, testvérek között, a főpásztori üdvözlet szózatával. Csak rebegni képes ajkam ily magasztos szent alkalommal, mintha az anyaszentegyházunk öszszes lelkeit átható szellem ez ünnepies gyülekezetben dicsőült testi alakban lebegne szemeim előtt; csak gyenge eszme-töredékekben bírják szavaim kifejezni a forrongó eszmék s érzelmek sokaságát, a melyek megilletödött keblemet elárasztják. Holott ha öszszegyülésünk legközelebbi czélját fontolgatom, nem anynyira a meleg érzet-ömlengés, mint inkább a komoly elmélkedés volna most napi renden,— a higgadt tanácskozás módok és eszközök felett, melyek által vallásunk ügyét s egyházi érdekeinket erőnkhöz képest előbbre mozdíthassuk, s a részünkre kimért mezőnek minél áldásthozóbb mivelése által ama legfelségesebb országot, Isten országát az emberiségben mi is építgethessük.
