Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

II. Ferencz József: A hit és lelkiismert szabadsága. Könyörség és egyházi beszéd

28

jövője; mert bizonyos, hogy legjobb barátságban áll a józan észszel, melyre a miveit emberiség a vallás kérdéseiben is nagy súlyt fektet.

Úgy van ai! az unitárizmus nem csak hogy meg nincs támadva a jelenkor mindent reformáló szellemétől; hanem a tudományos vizsgálódások s a biblia körüli mélyebb buvárlatok által még igazolva van alapjában a világ előtt; ezt nem gátolja semmi,—hacsak a világi hatalom és erőszak nem fog ismét arra vetemedni,— hogy a tudomány vívmányait jövőre is felhasználja s beilleszsze szabadelvű vallásrendszere keretébe. Én ai! mélyen meg vagyok az iránt győződve, hogy ha 300 év alatt, anynyi nyomás és ellenséges viszonyok között, fenn tudtuk magunkat tartani, most már nincs félelemre okunk. Az unitárizmusnak, nevezzék azt bár észvallásának, azért, mivel a józan észt még a szent Írás magyarázatánál is alkalmazni kívánja; vagy mondják némelyek minden költészetet nélkülöző száraz hitrendszernek, azért, mivel az isteni tiszteletben külsőségek által hatást nem keres, az unitárizmusnak—mondom—nagy jövője van, s én azt hiszem, hogy azok, kik annak majdan négyszázados emlékünnepet szentelendnek, nem csak ángolhoni, hanem más országok és államok unitárius keresztényeinek is képviselőivel lesznek szerencsések azt megünnepelni.

Beszédemnek vége. Fogadjátok, keresztény hívek ! figyelmetekért köszönetemot. Vajha a nekem szentelt óráért a hallottakban kárpótlást leltetek volna. Hadd váljunk meg már egymástól : én e szószéktől s ti én tőlem. Adjunk egymásnak időt a pihenésre és a gondolkodásra. Zárszavam az apostol intésének lelketekre kötése: A szabadságban, melylyel minket a Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg magatokat ismét szolgálatnak igájával.

Kitartás, kedves hitrokonim! s ön magunkban való erős bizalom! Ez a mire még kérni akarlak. A szántóvetőnek előre kell tekinteni földje szaporodó barázdáin. így tegyünk mi is, kik egy nagy eszme hívei vagyunk. Számunk aránylag kicsiny volta ne csüggeszszen. Hányszor nem esik meg, hogy a várostromló sereg népe sorban hull el, s csak egy kettő marad fenn, kik a vár ormára a diadal lobogóját kitűzik. De a diadal megvan, a dicsőség a seregé. Három század óta tartjuk mi, unitáriusok, kezünkben az egyetlenegy istenség hitének zászlóját. Tartsuk azt szilárdan. A diadal órája közeledik. Eszménk a miveit emberiség eszméje, vallásunk a fejlődő ész és jövő vallása. Ámen.