Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
II. Ferencz József: A hit és lelkiismert szabadsága. Könyörség és egyházi beszéd
27 megfélemlés, eszély és opportunitási tekintetek befolyása alatt alkotott hitczikkekhez, s azokat mint a tökély ne továbbját tekintjük, a tudomány és kutató szellemnek még lehelletétől is óvjuk, s a szabad vizsgálódás frissítő légét tőle merőben elzárjuk: akkor kétségkivül az idő előbbutóbb régiség-gyiijteményei közé teszi az unitárizmust is, mint minden olyan vallás-rendszert, mely magát tökéletesnek és bevégzettnek tartja; mert a vallásnak is, mint minden emberi dolognak, fejlődésének kell lenni. Az emberi észre nézve a confessiók léte elvitázhatlanul szükségessé teszi azoknak javithatására vezető útat és alkalmat; mert a keresztény vallás bibliai igazságai örök igazságok ugyan, de az a miképpen az emberek ezeket felfogták s formákba öltöztették, ma egészen mások, mint voltak ezelőtt 500-, 1000-, 2000 évvel; és a mint a philosophia, physica, ckemia, mathesis, átalában minden ismeret a maga tökéletesedésére az útakat fennhagyta: úgy az emberi észnek a vallásban is e jogát meg kell adni , szükségképpen fenn kell tartani. így lógja azt fel ma a kereszténység nagyobb része; ezen alapszik átalában a Protestantismus. Erre utal maga Jézus is, midőn igy szól tőle titkokat tudakozó tanítványainak: Még sok dolgok vannak, melyeket nektek kellene mondanom, de most el nem hordozhatjátok. A mely vallás megszűnt fejlődni, megszűnt élni. Felismerték már ez igazságot minden hitfelekezet tisztultabb felfogású hívei, s magokat ahoz alkalmazzák; felismerték még a zsidó vallás kiválóbb egyéniségei is, a kik látván, hogy a vallást az idők szellemével öszhangzásba kell hozni, most az isteni tisztelet formáiban sürgetik a reformokat, majd lassanként levetkezik a Mózes törvényeinek elavult kérgét is, mely törvények annak idejében igen czélszerüek lehettek ; de már ma, 2000 év után, valóban túlélték magokat. Ellenben, ha az unitárizmus alatt az emberi szellemnek a hit dolgaiban való szabad önvizsgálódási és önelhatározási jogát értjük; ha mindenkiben tiszteljük a lelkiismeret szabadságán alapul 5 azon meggyőződést, mely elődeinket az egyetlen egy Isten ismeretére és imádására vezérelte, és minket is ma arra vezérel; ha nem bonyolítjuk magunkat szántszándékkal középkori lenyűgöző fogalmak szövedékébe , hanem a korszellemmel együtt haladunk; végre, ha nem tartjuk hitrendszerünket egy megavult, korhadt épületnek , melynek sorsa öszszeomlás; hanem egy erős alapokon biztosan nyugvó életerős és fejlődésképes organizmusnak, mely az emberi szellem új igazságait magába felvenni, magát azokkal folyvást regenerálni, s híveinek lelki üdvét az előrehaladó századokkal előrehaladólag biztosítani képes: ekkor az unitárizmusnak, — s ki merem mondani hogy leginkább annak—örökre biztosítva van
