Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

II. Ferencz József: A hit és lelkiismert szabadsága. Könyörség és egyházi beszéd

26

valahára az apostol intése: Aszabadságban azért, melylyel minket a Krisztus megszabadított, álljatok meg és ne k ö t el ezzétek meg ismét magatokat szolgálatnak igájával.

• Hogyan! bát mi lesz akkor az egy akol és egy pásztor eszméjéből, ha a hit és lelkiismeret szabadsága teljes érvényre jut? Lám most is, midőn még mind hitczikkelyek korláti között mozog az emberi elme, menynyi vallás van csak hazánkban is ? Én azt hiszem k. ai! hogy éppen ezek a hitczikkelyek okozzák a különböző vallásokat, s ha azok nem' volnának, legalább a keresztény vallás csak egy vallás volna, mire nézve alig lehet hatalmasabb bizonyságot hozni fel, mint müveit emberektől átalánosan hallható emez igaz mondást: „Bármit beszélünk, mindnyájan csak egy Istent imádunk.“ íme itt van az egy akol gyakorlati alkalmazása, s nem a „kényszeritsetek mindeneket bejőni“-féle elv betiiszerénti alkalmazásában; mert Jézus maga tanitotta, hogy szükség meghasonlásoknak lenni. És a ki az egész emberiség gondolkozás-módját egy rámára kivánja húzni, ki azon töri fejét, hogy miként lehessen oly hitformát feltalálni, melyen mindenki megnyugodjék, az a természet ellen küzd, mely két fűszálat sem teremt egymáshoz mindenben hasonlót. Hagyjatok szabad fejlődést az emberi szellemnek a hit dolgában, ne korlátozzátok legalább az ember lelkiismeretét; ne féljetek, ez nem fog vészt hozni sem egyesekre, sem a társadalomra. Hiszen hol van többféle hitnézet .és vallásforma, mint Angliában és Ámérikában, s van-e ma ezeknél boldogabb nép s hatalmasabb állam? . . . Anglia! Amérika! Az egészen más — hallom innen is onnan is az ellenvetést. Más, igaz, még pedig miért ? azért, mert ott a nevelés és értelmi műveltség hasonlithatlanul magasabb fokon áll, mint nálunk, és e fokra amaz országokat politikai és vallási intézményeik együttesen emelték; a mi igazolja a nevelés szükségessége mellett a hit és lelkiismeret szabadságának a nevelés által bekövetkezendő végdiadala iránt kifejezett reményemet.

Feltéve már, hogy évtizek — mit mondok ? fájdalom! tán csak évszázak—múlva az emberiség a miveltségnek a mostaninál jóval magasabb színvonalára jut, hogy a hit és lelkiismeret minden iga és tekintély nyomása alól teljesen felszabadul : vájjon mi sors vár a mi vallásunkra? E kérdésre k. ai! a felelet attól függ, miképpen fogjuk fel mi annak mivoltát. Ha mi szívós csökönösséggel ragaszkodunk az eldődeink által századokkal ez előtt meggyőződésből ugyan, de olykor