Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VIII. Inczefi József: Zsintatot berekesztő ima

109 által vallott tiszta tudományával is. A szép kezdet világát csak hamar elborította a tudatlanság homálya, — tiszta folyamát megzavarta a té­velygés, — igazságát elnyomta az erőszak. De mint a kis folyam néha főid alá rejtezik, s az alatt meszsze elfoly látatlanul, mig végre az akadályokat leküzdve eredeti tisztaságában ismét feltör a föld színére, s táguló medrében mindig növekedve folytatja tovább futását; — igy kezdett ismét oh Isten! a te bölcseséged és hatalmad vezetése alatt ez előtt több évszázaddal áttörni az elébe vonult homályon az igazság napjának éles világa, s tisztábban csergedezni Jézus tudományának megzavart folyama : mig végre anynyira fejlődött annak lényegének lelke, hogy ezzel be is végződött a vallás tisztázásának nagy munká­ja , kimondatott, szentesittetett a hit lelkiismeret nyilvánithatásának sza­badsága: s ezen kősziklára segélléd felépülni ami anyaszent­­egyházunk alkotmányát , melyet a három hoszszu évszázad folytán eljött viharzó szelek, esők, és árvizek, ha megütközte­tek is benne, el nem ronthattanak, s hiszszük, hogy el sem is ronthatnak, mert kősziklára építtetett. Te tudod, Uram! hogy e nemes város azon Jeruzsálem, hol egykor a honatyák gyűlése kimondván a hit és lelkiismeret szabadsá­gát, elismerte a több vallásfelekezetek testvérének, és törvényesité hi­tünket. E végre állottának meg lábaink e szent Sión kapuiban, hogy szívünk óltárán áldozzunk néked dicséretmondás áldozatjával, s hálánk adóját lefizessük a kegyelemért, mely szerint három évszázad viharai­ban támogattál, és megengedted érmünk , hogy e helyen öszszegyül­­hessünk, s e pár napot örömünk és hálánk jeléül ünnepélyesen tené­­ked szentelhessük. Örömeink közé vegyül ugyan annak keserű emléke, hogy a te neved egységének vallása sok üldöztetések és méltatlan szenvedések­nek volt kitéve, sőt szült néha erőszakos halált is, mely miatt szám­ban fogyatkoztunk ; de édes lelkűnknek tudni : hogy megfogyva bár, de törve nem — gondviselésed védelme alatt megmaradtunk: mert mivel te voltál mivelünk , ha voTt is valaki elle­nünk, halálos sebet nem ejthetett rajtunk , sőt későbbi uralkodóink igazságszeretete, s a népek testvéries érzelme által viszszanyerve egyen­jogúságunkat ; szabadon kezdettünk lélekzelni, s mind eddig hit- és nemzettársainkkal az egyház terén szeretetben és egyességben éltünk. Szeretetnek Istene ! tekints reánk ezután is kegyes szemekkel; tartsd meg anyaszentegyházunkat megszilárdult erejében, hogy azon a pokolnak kapui soha is diadalmat ne vehessenek: a mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom