Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VIII. Inczefi József: Zsintatot berekesztő ima

110 régibb nyomorainknak kiállott szenvedései után, és az esztendők után, melyekben láttunk gonoszt, tarts vidám­ságban minket, hogy a jó szerencsének idején élhessünk a jóval, s nem csak élelünkkel, hanem sorsunkkal is megelégedet­tek lehessünk. Biztat is hitünk, hogy ha az édes anya elfe­lejtkeznék is az ő gyermekéről, te nem felejtkeznél el rólunk, mert szent tenyereidre jegyzettéi fel minket, és ha hétszer elesnénk is, mindanynyisz or felemelnél bennünket. E végre éltessed kegyelmes atyánk, Istenünk! egyházi kormá­nyunkon ülő férfiainkat, hogy bölcs igazgatásuk alatt leki meződ nyá­jának jól legyen dolga. Hajtsad engedelmességre az alattvalókat, hogy Jéruzsálemed kőfalai általok is épüljenek. Ihlesd menynyei erőd kegyelmével azon fiatal apostolokat, kiket jelenleg kibocsátasz meződ gabonájának megaratásá­­ra, hogy kigyói okos, galambi szelíd aratói lehessenek, s mint jó és hív szolgáid hivatalukban igazsággal sáfárkod­hassanak. Neveljed a tudományban, gyarapitsad az erkölcsökben iskoláink kertének csemetéit és felserdült plántáit, hogy általok is egykor v i­­rágozhassék anyaszentegyházunk, mint a szép pálmafák, és mint a czedrusfák, melyek a Libánon nőnek. Maradjon fenn atyai szereteted az idők hoszszu sonán mind végig ezen szentegyházon, mely áldozatkész szivének jó kincséből ismétlőn azon jót hozta elé, mely szerint e nevezetes emlékű gyűlésünket meleg kebelébe fogadni szives leve. Az egek áldása legyen e nemes város minden népein, melynek nagy része részt vevő szeretettel osztozni kívánt e gyűlés terheiben. Legyen béke és megelégedés hajlékaiban, termékenység határaiban most és mindenkoron. Ragyogjon , oh királyok királya ! menynyei kegyelmed fénye gazdag mértékben felséges királyunkon, kinek szivében tartsd meg a nemzetünkhez és alkotmányunkhoz való hajlamot, hogy alkotmányunk megszilárdítása legyen magas trónjának reudithetlen oszlopa. Indítsad e haza különböző nemzeteit testvéri szeretetre; hitesd el velők, hogy valamely ország és nép magában meghason­­lik, elpusztul; ellenben pedig gyönyörűséges dolog az atyafiaknak egyességben lakások, mert ott parancso­lod, hogy legyen áldás és élet mindörökké.

Next

/
Oldalképek
Tartalom