Ferencz József: Párhuzam hazánk és egyházunk története között (Kolozsvár, 1896)
14 a hogy most elmondhatjuk akár hazafiul, akár vallási szempontból az alapúi vett igéket: »JVe félj kicsiny sereg, mert tetszett a ti atyátoknak, hogy adjon nektek országot.« És ezzel be is végezhetném beszédemet. De mielőtt ezt tenném, engedjétek meg, hogy a múlt nagy emlékeiből és a jelen biztató jelenségeiből egy pár tanúságot vonhassak le a jövőre. Más nemzetekhez képest számban kicsiny volt és kicsiny ma is nemzetünk. Ez volt a sorsa vallásfelekezetünknek is és ez ma is más vallásfelekezetek mellett. De lám, az isteni gondviselés kegyelmesen őrködött mindkettő felett; s annyi balsors és viszály között, a melyeket azok a nagy századok folyamában kiállottak, nem csak megtartotta nekünk drága hazánkat szintúgy, mint szeretett egyházunkat, hanem egy szebb és boldogabb jövő hajnalát engedte felderűlni azoknak sokszor elborúlt egén. Legyen hát erős és megingathatatlan hitünk és bizodalmunk Istenben és az ő gondviselésében úgy is mint hazafiaknak, úgy is mint unitáriusoknak. Legyen hitünk és bizodalmunk az egy élő igaz Istenben. De e mellett ápoljuk keblünkben mi is azt a hazaszeretetei, trón iránti hűséget, hazánk alkotmányához és törvényeihez való szives ragaszkodást is, a a melyeket őseink mindenha tanúsítottak s nem egyszer vérükkel is megpecsételtek. És ápoljuk nem kevesebb melegséggel egyházunk iránti szeretetünket és buzgóságunkat, hűségünket és áldozatkészségünket is,
