Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)
A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások
86 maradt volna, ha angol és amerikai testvéreink részvétéről nem lettünk volna biztosítva, ha közűlök többen már az első hírvételre kilátásba nem helyezték volna személyes megjelenésöket. És itt nem mulaszthatom el tisztelettel emlékezni meg Tiszt. Bowie Copeland úrról, a Britt és Külföldi unitárius társulat érdemes titkáráról, a ki a legmelegebb érdekeltséggel karolta fel a konferenczia eszméjét s jelentékenyen közreműködött arra, hogy angol barátaink közül minél többeket megnyerjen a részvételre. Nem különben köszönettel tartozunk a mi régi barátunknak, Frettwell J. urnák, a ki az angol és amerikai lapokban írt czikkeivel hasonlóképpen a közfigyelem tárgyává igyekezett tenni a konferenczia eszméjét; sőt egy czikkében a legegyenesebb s a legkevesebb költséget igénylő útirányt is megjelölte Budapestre. A legmelegebb köszönet azonban minden bizonynyal azon angol és amerikai barátainkat és barátnőinket illeti, a kik szám szerint 14-en személyesen megjelenni szíveskedtek konferencziánkon. Tisztelettel hajiunk meg mindnyájok előtt, mert ők hozták e konferencziának a legnagyobb áldozatot. Nekik köszönhetjük, hogy konferencziánkat, nevének megfelelőleg, csakugyan mint Nemzetközi Unitárius Konferencziát tarthattuk s ezzel egy oly lapot segítettek egyházunk történetének évkönyvébe beírni, a melynél fényesebbel kevéssel találkozhatunk azokban. Ott fog az ragyogni utódaink előtt is, nemzedékről nemzedékre buzdítva, bátorítva és lelkesítve őket is szent vallásunk, az unitárizmus érdekében küzdeni, annak diadalát kivívni. Igen, mert az unitárizmus érdekeit előmozdítani volt czélja e konferencziának is. Ebben találjuk meg a kulcsát és magyarázatát annak a nagy rokonszenvnek és testvéries viszonynak is, mely oly távoli országok lakóit is, mint Anglia és Amerika, a legszorosabban egybefűzni tudja. És igy azt hiszem, hogy semmit sem vonok
