Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)
A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások
85 Zárbeszéd. Tartotta Ferencz József elnök. Mélyen tisztelt Konferenczia ! Nemzetközi unitárius konferencziánk tárgysorozata ki lévén merítve, nincs egyéb hátra, minthogy azt bezárjam. Tekintettel azonban a különben is előhaladott időre, becses türelműkkel viszszaélni nem fogok s zárbeszédemmel csak egy pár megjegyzésre szorítkozom, melyeket meg nem tagadhatok magamtól. Ha azon nagyszámú és nagyszabású konferencziák és kongresszusok árjában, a melyek hazánk ezredéves ünnepélyével kapcsolatban székes-fővárosunkban napnap után tartattak és még folyvást tartatnak, a mi szerény konferencziánk nagyobb hullámot nem verhetett is; ha a külsőségekben amazokkal nem is versenyezhetett, azt hiszem, hogy egyáltalában nincs okunk arczánkat elfedni, sőt teljes megnyugvással tekinthetünk vissza annak lefolyására. Valóban, azok a felolvasások, a melyeket szerencsénk volt ma itt hallani, azok a beszédek, a melyek ugyancsak e helyen, kisded templomunknak megszentelt falai között tegnap elhangzottak s általában konferencziánk folyamában felmerült annyi lélekemelő és lelkesítő mozzanat, a melyekkel lépten-nyomon találkoztunk, lehetetlen, hogy a legnagyobb lelki örömmel el ne árasszák mindnyájunk kebelét. Konferencziánk eme szép sikere felett azonban senkinek több oka örvendeni, mint nekem, nem lehet, a mennyiben a gondolat e konferenczia megtartására az én lelkemben fogamzván meg, a felelősség is azért leginkább reám nehezedett. S ezt annyival inkább éreztem; mert mi tűrés-tagadás, közöttünk is többen aggódva fogadták a konferenczia eszméjét, ugyannyira, hogy mármár kétessé vált annak megtartása, sőt bizonyosan el is
